"California waiting"

 Tudom, tudom, remekul alliteralok! szoval, volt egyszer egy tavaszi szunet. A host csaladom ugy dontott, hogy ok akkor Mexicoba mennenek, nekem meg vizum hijan nem volt mas valasztasom, mint maradni. Tudom, szegeny en. Nnna, de a jo karmam meg minden, az a szerencse, hogy Karacsonyek (ok olyanok, mint Simpsonek, csak kicsit odebb laknak, es nem olyan furcsa a hajuk) pont unatkoztak, es ugy dontottek, meglatogatnak engem, itt, Caliban. Szuper volt, pa puszi, sziasztok!

 Csak vicceltem!

 Szoval egyszer csak ott alltam a terminalon, international arrivals es majd bepisiltem az izgalomtol! Szo szerint.. nem mertem elmozdulni egy millimetert sem, nehogy lekessem a nagy ‘Love Actually’ pillanatunkat! Csak vartam es vartam, es aztan egyszer csak megcsillant a lampak fenye egy rozsaszin, Malackas, gurulos borondon, es ott jottek Ok! Szerep szerint sikitottam es futottam es majdnem sirtam is egy kicsit, reszben a megkonnyebulestol, hogy veegre mehetek a mosdoba. Megint csak viccelek! Tavaly nyaron is szuper jo volt viszontlatni mindenkit, de ez, hogy most ok jottek ide, es en vagyok  a buszke hazigazda (felig-meddig), es vegre megmutathatok, atadhatok minden jot es szepet, ami az eletem itt, ez valami hihetetlen joleso erzes! Olyan buszkeseg ugynakkor kislannyos izgalom kevereke az egesz.

Az elso par napot Szabrieknal toltottuk, mentunk tengerpartra bicozni (mert mi mas job 12 ora repules utan?), csavarogni Santa Monican, aztan persze Disney Landbe, mert az a legboldogabb hely a vilagon :) Utana eljottunk “haza” miutan a hostjaim leleptek Mexicoba, es ures volt a haz. Persze a tengerparton vezettem haza, es utkozben megalltunk Malibun, mert az kotelezo! Itthon vegre hagytam egy kicsit pihenni a gyerekeket, de csak egy delutan erejeig, ugyanis masnap delelott indultunk A Roadtrip-re.

 Csutortok reggel volt, es szar ido. Egyszeruen csak szar. Kicsit rosszul esett, szemelyes sertesnek vettem, hogy ugyan aprilis kozepen, hogy mereszel az anyatermeszet ilyen szornyuseget elkovetni ellenem, hogy nincs verofenyes napsutes egesz hetvegen, amig mi uton vagyunk?! De tuleltuk. Szoval csutortok reggel elindultunk Westlakebol es autopalyan vezettunk jo 5 orat Monterey-be, ami egy kis kikotovaros kozep Californiaban. Ott toltottunk egy ejszakat, setalgattunk a kodos, nyalkas, hidegben, ettunk csodert (clam chowder), meg persze kerestunk geoladakat is. Az egesz roadtrip lenyege az volt, hogy megmutassam kiccsaladnak a vilag egyik legszebb utvonalat, a Pacific Coast Highway-en vezetve Monterey-tol hazaig, balna es delfin meg foka kukkolassal, meg strandolassal es napozassal. A baki a tervben annyi volt, hogy nem tudom kontrolalni az idojarast, es sajnos majdnem vegig rossz ido volt. Se strandolas, se balnak :( Egy ponton ott ultunk az egyik leghiresebb balna kukkolo etterem teraszan, forro kakaot meg alma cidert szurcsolve, es ugyan balnaknak nyoma sem volt, meg a nyamvadt kakon sem volt fahej, megis szuper jo erzes volt legalabb a csaladom egy kis reszevel megosztani ezt az elmenyt. Es asszem nekik is tetszett! A masodik nap vegen San Simeon-ban szalltunk meg, ami arrol hires, hogy a varos szelenel levo feher homokos part surun lakott elefant fokak altal. Legalabb azokat lattunk este egy kiados vacsi elott, majd bevetettuk magunkat az ejszakai geoladazasba, es aztan a hotel spa-ba ;) Masnap reggel koran utra keltunk - miutan megkuzdottunk egy ausztral (kezilabda?) csapattal a reggelinkert - hogy Santa Barbaraban csatlakozzunk Szabriekhoz, aki a baratnojevel egy 10 merfoldes, borkostolos futoversenyen vett reszt. A helyzet ironiaja, hogy az utolso napra gyonyoru ido lett, sot, lattunk balnat es delfint is Santa Barbaran. Mindennek ellenere, en iszonyatosan elveztem a hetveget, es naagyon orulok, hogy ezt is kipipalhatom a bucket list-en. Kovetkezo nap, Husvet Vasarnap leven, Szabriekkal talalkoztunk a California Poppy Reserve-ben, ami egy hatalmas pipacsmezo kb. a sivatag kozepen. Ott piknikeztunk, majd nagyot setaltunk, es aztan Szabrieknal toltottuk az estet, tojassal, sonkaval, borral, sorrel meg persze az elmaradhatatlan Yatzee partyval. Hetfon beiktattunk meg egy laza delelotti shoppingolast es ebedet a 3^rd Street-en, es aztan sajnos eljott a bucsu ideje, tul hamar! Egyszer csak ott talaltam magam a repteren, az indulasi terminalon, es nem tetszett a szitu. Nem akartam elengedni meg oket, es valahol veluk is akartam volna menni. A repter mostanaban a fraszt hozza ram...

Ugyan mar csak alig tobb, mint egy honapom van hatra, az ido hol tul gyorsan megy, hol ugy erzem, egy- egy napnak soha nem lesz vege; ami legjobb esetben is zavaro, de inkabb borzaszto idegesito. Egy reszem alig varja, hogy haza erjek, a masik (joval nagyobb) resz nem akar menni. Ket vilag kozott lebes, nem egyszeru. Egyesek szerint oktober 1-en mar ujra itt leszek. En nem akarok elhamarkodott kijelenteseket meg csak gondolni sem, de Malibu oktoberben…. Hmm... Majd meglatjuk ;)

Hogy milyen is egy tokeletes hetvege?

Amikor pentek estetol vasarnap estig szuper emberekkel, szuper helyeken, szuperklassz dolgokat csinalsz.

Reszletesen: Pentek esti randi a legcukibb masfel-evessel a vilagon! Utalok arra gondolni, hogy nagyon hamar mar nem lesz elerheto ez a lehetoseg szamomra, igy probalok minel tobb idod Olival es persze Szabriekkal tolteni! Szerencsre sikerult elinteznem, hogy mult hetvegere kivehessem a teljes hetveges szabimat, igy Szabriek elmentek egy koncertre pentek este, en pedig Olira vigyaztam. Emlitettem mar, hogy mennyire borzasztoan aranyos? Csupa moka es kacagas volt az este, fozott nekem vacsorat a sajat kis konyhajaban, aztan teaztunk, es az igazi vacsi utan meg segitett takaritani is. Nincs meg egy ilyen jokedvu es konnyed termeszetu baba a vilagon! Es mar nem is annyira baba... Egy ilyen kezdes utan persze nem nehez jo hetveget kerekiteni, de ismet bebizonyosodott, hogy nekem van a vilagon a legeslegjobb keresztanyukam es pot-keresztapukam! Meg szulinapomra kaptam egy snowboardozast, amit most sikerult is megvalositani. Kicsit feltem eleinte, hogy a, hulyet csinalok magambol; b, eltorom valamimet; c, mindketto. Szerencsere a ket legjob oktatotol kaptam leckeket, ugyhogy csak egy kicsit szerencsetlenkedtem, de azert csuszkaltam is, es borzasztoan elveztem! El sem hiszem, mekkora hulyeseg volt, evekig kihagyni a sok lehetoseget, mikor mehettem volna sitaborba meg ilyenek! Ezek utan mashogy kezelem majd az ugyet, az tuti! Szoval szombat reggel utnak indultunk Big Bear-re, ami kb ket es fel oranyira van Santa Monicatol. Utkozben megalltunk reggelizni egy regi stilusu diner-ben, jol belakmaroztunk, es mire oda ertunk pont tudtam ujra mozogni. Nagyon szep ido volt egesz nap, majdnem nem is kellett a kabat es het agra sutott a nap. Egy picit le is egtem, segaz, ebbol is tanultam, legkozelebb majd tobb utanpotlas napkrem kell! A parokolobol egy shuttle busszal vittek fel a palyaig, ami olyan volt, mint egy marha szallito, es a sok muu-zas kozben sikerult fulon vagnom magam a snowboarddal, es gyanitom eltortem a porcot is, mert meg mindig erzekeny kicsit. Orommel jelentem mondjuk, hogy ez volt a nap legfajdalmasabb elmenye. Meg persze, amikor a terdeimre estem. Az meg mindig lila, de sebaj. Kezdesnek Sanyival felsetaltunk csak egy pici emelkedon, es kiprobaltunk a nagyon alapokat, felallas, indulas, megallas, kicsi kanyarodas. Miutan Sanyi ugy itelte eleg biztonsagosan allok a deszkan, folmentunk a liften, es jol lecsusztunk. Ize, ugy ertem ultem vagy 10 percet a dombteton, mire batorsagom volt felallni. Aztan gyorsan le is ultem ujra. Meg ujra. Meg ujra. Nagy nehezen azert lejottem valahogy. Egy ido utan csereltunk, es Szabi jott velem fol a liften. Ez volt az elso, hogy segitseg nelkul szalltam le a liftrol, es egesz jol megusztam, inkabb tenyleg leultem a vegen, mint estem. Nagy szo! A legjobb dolog ket embertol tanulni az ilyen dolgokat, mert mas szemszogbol kozelitik meg a helyzetet, es mas dolgokra teszik a hangsulyt, en meg ossze tudtam kombinalni a kettot, es csinaltam belole egy sajat verziot. Persze sokat estem a nap folyaman, es komoly izomlazam is lett delutanra, de abszolut megerte! Szabi es Sanyi felvaltva vigyaztak Olira egesz nap, hogy en tudjak boardozni, szoval mikor ugy iteltem, hogy eleget estem aznapra, kisajatitottam Olit, hogy ok tudjanak menni a nehezebb palyakon is. Nap vegen egy jol megerdemelt sorozest is beiktattunk, majd egy kiados olasz vacsorat, es irany haza, ugyanis vasarnapra is nagy tervek alltak elottunk.

Vasarnap volt az LA marathon, es eredetileg azt terveztuk, hogy kimegyunk szurkolni koran, hogy lassuk az elso ot befutot. Aztan kozbejott az ora allitas szombat ejjel, es vasarnap mire felkeltunk 9 ora volt 8 helyett. Igy az elso ot befutorol ugyan lemaradtunk, de a kozepmezonyt meglestuk egy jo kis Starbucks reggeli utan. Letekertunk a partra, ahol a celvonal volt, es megalltunk egy par percre irigykedni, mielott tovabballtunk volna. Nagyon hianyzik a futas, es remelem, hogy egyszer majd megint fogok tudni rendesen futni, de sajnos erre nincs a kozeljovoben kilatas. Foleg most, hogy raestem a terdeimre, mar egy kis ugralastol es megfajdult tegnap edzesen. Na, nem mintha panaszkodnek, mert sokkal rosszabb is lehetne! Szoval nagy nehezen at verekedtuk magunkat a tomegen, es lejutottunk a tengerpartra. Onnan pedig tekertunk egesz Redondo beach-ig, mai csak laza 20 merfoldnyire van kb. Nem volt veszes az ut, majdnem vegig lapos a palya, es a tengerpart mellett gyonyoru a kilatas. Nagyon szep ido is volt, 28 fok korul, egy kicsiket sikerult is radolgozni arra a leegesre. Egy jo kis junkfood ebed utan pihentunk egyet a parton, aztan indulni is kellet vissza, hogy meg sotetedes elott haza erjunk. A visszafele ut mar nem volt annyira nagyon kellemes, az emelkedok nagyobbnak tuntek, az ules kenyelmetlenebbnek, az ut hosszabbnak, a szel persze szembe fujt. Azert egyben haza ertunk, pont vacsora idore. Nekem hetfo reggel 7re kellett visszajonnom dolgozni, es eredetileg vasarnap este vezettem volna vissza, de annyira elfaradtam, es a finom vacsora meg egy(ket) pohar bor utan kellemesen elpilledtem, es ugy dontottem inkabb kele koran masnap. 

Egy kicsit azert utaltam 5kor kelni, de nem volt veszes, es a nap pont akkor kelt fel, mikor a kanyonban vezettem, azert a latvanyert pedig megerte a koran keles! A het viszonylag a normalis kerekvagasban telik, Camilla nagyon beteg volt mult heten influenzaval, es hetfon meg vissza kellett mennie orvoshoz, mert arcureg gyulladasa lett. Most antibiotikumot szed szegeny egy hetig, de hat ez ilyen. Szerencsere mar eleg jol van, hogy iskolaba menjen. Ma hosszu napom lesz, mert anyuka teniszmeccsre megy este, es mar fel otkor el kell indulnia itthonrol, szoval pizzat fognak vacsorazni a gyerekek es utana TV-t neznek lefekvesig :D 

Hetvegen szektagyulesre kell mennem, es megint szuper ertelmes program lesz, egy plazaban talalkozunk, es gondolom majd csak ulunk egy junk food kajaldaban es nezunk egymasra okosan, mint mindig. Muszaj megjelennem, mert szerintem szeptember ota meg csak egyszer voltam. Utana ugy nez ki vasarnap megyek surfozni, de ez meg nem 100%. Nagyon orulnek, ha osszejonne! 

Jovo het csutortokon a szulok elhuznak Utah-ba egy hosszu hetvegere, es en egyedul leszek a gyerekekkel. Utana hetvegen megyek Vegasba, de ezeket mar irtam, nem? Az ido repul, es nem tudom, hogy sirjak vagy nevessek, de inkabb csak probalok nem is gondolni ra. Most elbucsuzom es megyek csinalok valami hasznosat ;)

BTW, Mit szoltok, hogy ilyen hamar irtam?! Hosno vagyok, nem? 

Csokozon es mindenmas!

Tudom, tudom...

De egyet feltoltottem meg tavalyrol! December eleje ota orizgettem a bejegyzest, es annyira nem voltam kepes, hogy feltoltsem. Igyekszem jova tenni. Amint mar leirtam korabban is, es az ev mas, mint az elozo volt! Teljes mertekben kialakult a napi rutin, az ujdonsagok mar inkabb csak aprosagokban jelentkeznek, mar nem lebegek rozsaszin felhocskeken. Plusz az lemult ket honap kenyszerpihenoje a boxolas alol sem tett jot, es az altalanos hangulat kisebb-nagyobb megszakitasokkal komor/passziv agressziv/erdektelen volt. Na, de mult heten elkezdtem szepen lassan futogatni (csak fel merfoldeket), voltam boxolni, meg amugy is, egesz heten 28 fok van, szoval nincs semmi okom tovabbra is lehangoltnak maradni!

December eleje ota persze ott voltak az unnepek: A Vilag Legjobb Keresztanyukaja and Co.-nak koszonhetoen csudiszuper ket het volt! 23-an indultunk Las Vegasba, ahonann tobb kirandulast is ejtettunk: Hoover Dam, Death Valley, Grand Canyon. Maga Las Vegas is szuper erdekes volt, szamomra szinte felfoghatatlan a varos, csak szallodak, kaszinok, boltok es ettermek mindenhol! Komolyan, eszveszto! Kaszinoztunk, jokat ettunk meg persze ittunk, hatalmas Activity es Yahtzee partikkal, medencevel es jakuzzival kiegeszitve.  Az osszes kirandulas is mind nagyon-nagyon-nagyon jo volt, de talan a kedvencem a Grand Canyon lenne, mert csak egy 'nagy godor', de megis eszmeletlen szep! Vegasbol 28-an mentunk vissza Santa Monicara. Az ev utolso napjait pihenessel toltottuk, es persze keszulodessel a szilveszteri bulira! Dekoraltunk, jatekokat terveztunk es Sabi osszeallitotta a menut a vendegek kozremukodesevel, amiben volt olaszos padlizsankrem, tatar beefsteak, kecskesajtos-parmai sonkas kosarkak, es persze a desszert: csokifondu gyumolcsokkel, garnelarakkal, 'turorudi' fagyigolyokkal, baconnel, es jalapeno paprikaval, ami meglepoen finom etcsokiba martva! Szilveszter utan jott a szulinapom, amit szinten Santa Monican toltottem. Esti mozizassal es finom vacsival, meg pezsgovel es gyumolcstortaval. Amibol alig ettunk, mert szepen sorban mindenki ledontott egy gyomor-influenza szeruseg, egy-egy napos csuszassal. Szoval a szabadsagom utolso napjait kicsi szenvedessel toltottem, de szerencsere mindenki hamar tul esett a dolgon!

Vegulis januar 6-an jottem vissza Sherwood-ba, ami a gyerekeknek az elso sulinap volt, igy mentem is Camillat felvenni delutan. Azert elotte meg megcsodaltam a szulinapi ajandekaimat, amik a szobamban vartak ram! Emlitettem mar, hogy el vagyok itt kenyeztetve? Azota persze minden megint a regi, en visszamentem edzeni, stb.

Na hat persze ez sem ma volt..

Azota eltelt majdnem egy honap, ami alatt bamulatos modon nekem nem sikerult befejeznem egy teljes bejegyzest! 

Hat, mostmar aztan eleg legyen! Az elozo sor ota eltelt meg egy het..kezd rohejesse valni a szituacio, szoval, most nagy levegot veszek, es befejezem! 

Most mar ket honap eltelt az uj evbol, es az esemenyek zajlanak boven! Februar elejen volt 10 nap szabadsagom, amit Clevelandben tolottem, Szabi noverenel Szilvianal. Egy hetvegen pedig Washington, D.C.-ben latogattunk  rokonokat. Az egeszet borzasztoan elveztem, egy teljesen uj nezopontbol tudtam megfigyelni az allamok egy ujabb reszet, ami gyokeresen mas, mint del california. Volt is reszem egy kis kultur sokkban, es ujra radobbentem, hogy mennyivel rosszabbul is alakulhattak volna a dolgaim itt, ha egy masik allamba kerulok, egy masik csaladhoz! Ezen kivul sok erdekes programot csinaltunk: D.C.-ben varosnezes, U.S. Capitol, Georgtown, muzeumok. Egy napot Mount Vernon-ban toltottunk, Georg Washington hazaban, ami azon kivul, hogy gyonyoru helyen van, sok erdekesseget is bemutat az akkori idokrol, es az USA tortenelmerol. Clevelandben tobbek kozott sort kostoltunk, toboggan-csuszdaztunk (nagy szanko egy jegpalyan, amit leloknek egy iszonyu felelmetes leejton = banzaaaj!!), jazz koncertre mentunk, es egy napot Szilviaval toltottem a munkahelyen, a Cleveland Clinic-en, ami az egyik legnagyobb es fejletteb korhaz USA szerte. Szoval az egesz nap elment kb azzal, hogy korbejartuk az egesz epuletet, lenyugozoen szep, mint egy muzeum, a legcsunyabb,-regibb,-elhagyatottabb resz is jobban nez ki, mint a Petz...na mindegy, tudom, nem lehet osszehasonlitani a kettot. Az utolso napon elvezettunk a Niagara vizeseshez. Na, hat ha valami elkepesztoen gyonyoru telen, akkor ez az!! Nem tudtam betelni a latvannyal, es az egesz hangulattal. Olyan volt, mint egy 'winter wonderland', derekig ero hoval, jeggel, es a csobogo vizesessel! Kepek a facebookon lesznek nemsokara...igerem!

Miutan visszajottem, meg ket napot Szabieknal voltam Santa Monican es vasarnap delutan a Will Rogers State Parkba latogattunk, ahol setaltunk egy nagyot, ami kulonosen jol esett az egesz napos repulon ules utan! Kedden delutan kellett ujra munkaba allnom, de sajnos par ora utan kidoltem, es amit eloszor egy kis gyomorrontasnak hittem (abbol kiindulva, hogy zoldteas jegkremet reggeliztem), negy napig tarto gyomor-influenzaba fordult, igy egesz heten csak fekudtem, es erosen probaltam nem kiszaradni. Szerencsere pentekre mar helyre alltam, ami tokeletes idozites volt, ugyanis a host apukam szulei este erkeztek Angliabol, es velunk lesznek meg ket hetig. 

Szoval, most, hogy a nagyszulok itt vannak, es a mostoham szavaival elve "felnottes dolgokat szeretnenek csinalni", kicsit tobbet dolgozom, de nem is annyira banom. Orulok, ha van mit csinalni, elvezem a joves-menest. Innentol kezdve pedig sok minden fog tortenni, teljesen be vagyunk tablazva egeszen nyarig, aztan mar koltozhetunk is haza! Marcius elejen jon a host apuka occse a baratnojevel, aztan a mostohaim elmennek negy napra Utah allamba, utana en megyek Vegasba egy au pair kurzusra, hogy meglegyen a szukseges kreditem. Aprilisban elvileg noverem jon latogatoba a ferjevel (??ugye??), a gyerekeknek tavaszi szunet lesz, es valoszinuleg mexicoba mennek majd egy hetre. Majusban mar lassan el kell kezdenem atnezni a gyerekek ruhait es jatekait anyukaval kozosen, hogy mit lehet kidobni/elajandekozni, es persze nekem a sajat szobamat is ossze kell pakolnom. Juniusban, miutan vege a sulinak, meg itt maradunk egy kicsit, hogy mindenki el tudtjon koszonni a barataitol, es elvileg en junius veges elrepulok a gyerekekkel New York-ba, ahol a nagyszulokkel lesznek par napig, en pedig onnan repulok majd haza. Furcsa, hogy mennyire valtozekonyak az erzeseimmel a hazamenetellel kapcsolatban. Egy nap alig varom, hogy uton lehessek, a kovetkezon nem akarok hazamenni egyaltalan. Gondolom ez normalis valamennyire. 

Hat ugy nez ki, ket honap alatt befejeztem egy teljes blog bejegyzest! Hurra en! Nem tudom, mikor irok legkozelebb,  ugyhogy nem is igerek semmit. 

Puszi/pacsi

Na tessek. Megprobalom megegszer.

Nem igerek semmit! 

Hat, mar nem is emlekszem, mikor irtam utoljara, talan New Yorkbol, ugye? Azota persze minden visszaallt a rendes kerekvagasba, gyerekek suliban, en edzesen, aztan orvosnal (errol tobbet kesobb), anyuka teniszezik, apuka dolgozik.

Szoval tenyleg minden a regi. Kiveve, hogy Camilla - a legidosebb szornyecskem - mostmar “middle school”-ba jar,  a ket kicsit pedig maradt az alt.suliban. Igy tobbet kell vezetni, es jobban elhatarolodnak a gyerekekhez kapcsolodo feladatok is. Altalaban en vagyok Camillaval, reggel elviszem suliba, delutan elhozom, heti ketszer elviszem tancra. Otthon en segitek neki tobbsegben, ha kerdese van a hazi feladattal kapcsolatban. Anyuka pedig intezi a kicsiket. Neha persze felcserelodnek a dolgok, de ez a nagy atlag. 

A csalad meg mindig szuper, a hely mesebe illo, meg mindig imadok itt lenni. A kerites meg mindig gumicukorbol van. DE. Persze. Van DE. Mindig van. A baj a gumicukorral az, hogy ha sokat eszel belole, megfajdul a hasad. Jobb esetben meg csak megunod, es nem akarsz tobbet belole. Nem mondom, hogy faj a hasam, de kicsit mar unom a banant. Ize, gumicukrot. Semmi negativ, ne ertsetek felre. Imadom meg minden. Csak mivel minden kialakult mar, semmi nem az a nagyon ujdonsag, olyan nagyon izgalmas dolgok mar nem tortennek. Egyertelmuen nagyobb kihivas ez a masodik ev, mint az elso volt. Ahhoz tudnam hasonlitani, amikor csinalom a feluleseimet. Kituzok egy celt, ami legyen x. Oke, megcsinaltam x-et, de nem haldoklom tole, lehet kicsit erezni fogom holnap, de nem lesz az igazi “hu, de megdolgoztam a lapos hasert” erzes. Akkor kitalalom, hogy csinalok meg x-et. Eleinte jo otletnek tunik, majd de szuperjo lesz ez, stb. Aztan kezdem erezni, hogy farad az izom, nagyobb erofeszitest igenyel a dolog, de csakazert sem hagyom abba! Csakazertis vegigcsinalom! Es amikor vegigcsinaltam, es csak kinyulok a padlon, nem kapok levegot. Azert buszke vagyok, hogy megcsinaltam! Na most itt vagyok, ebben a kb. “nem biztos, hogy jo otlet volt ez” fazisban. Foleg karacsony kozeledtevel, sokkal tobbet gondolok a csaladomra, otthonra, a hora, a hidegre, mint tavaly. Meg mindig jol erzem magam itt, kenyelmesen meg minden, de ha megkerdezik a gyerekek, hogy mi a legnagyobb kivansagom Santa-tol, akkor azt mondom, hogy teleport…

Na de mindegy is, a jelszo innentol: csakazertis! :)

Meg egy dolog hozzajarul az ugyhoz, ugyanis orvosi utasitasra abba kellett hagynom a boxolast. Ez jobban megvisel, mint szerintem barki is gondolna a kornyezetemben. Mindegy is, nem akarok foloslegesen agonizalni rajta. Es remelhetoleg ket honap mulva visszamehetek edzeni is! Addig marad a joga, ami amugy nagyon szuper, meg laza gyogytorna otthon.

kijelentkezes

puszi/pacsi

Szep jo napot mindenkinek!

El sem hiszem, hogy mar itt tartunk, majdnem eltelt az egy ev! Emlekszem, meg nagyon is elenken, milyen volt tavaly ilyenkor: meg otthon, nagy pakolasban, meg nagyobb bucsuzkodasban, izgatottan, kicsit felve (azert a vilagert be nem ismertem volna). Es most: eltelt a nyar, lezajlottak a nagy utazasok, esemenyek, es minden kezd szepen visszaterni a rendes kerekvagasba. Gyerekek iskolaban, en megyek edzeni, vezetem a kicsi golfomat, hetvegen megyek Santa Monicara, es ez igy megy meg ujabb kilenc honapig! 

Most mar teljesen vegleges es visszavonhatatlan, megkaptam a jovahagyast a Department of State-tol! Ma megyek meghosszabbitatni a jogsimat, es azzal minden el is van intezve! Hihetetlen jo erzes ujra itt lenni!

Most egy kicsit ugrom, es bepotlom, ami meg a nyari szunetbol maradt:

Miota utoljara irtam, (juli 18.), nagyon sok minden tortent! Akkor meg Hasholzen-ben voltam, ami a csalad Salzburg melletti haza. Onnan 22-en mentem haza Babolnara, ahol ezuttal sikerult majdnem teljes ket napot toltenem, ugyanis 24-en delutan mar Gyorben voltam, onnan masnap reggel indultam tovabb Balcsira (vegre!!)! Ez volt az egyik toplistas dolog, ami a legjobban hianyzott otthonrol. A bennem lako Alice kis Csodaorszaga, a "hegy", a "lak", es a teljes nyugalom es emberfeletti biztonsagerzet. Hihetetlen erzes volt arra a par napra is ujra atelni mindezt! Aztan 27-en delutan megkezdodott a nagy keszulodes, vendegvaras, haz diszites, szervezkedes, lanybucsuztatas. Tizen lanyok nekilodoltunk es vizibicikliztunk, rejtvenyt fejtettunk, vacsiztunk, tortaztunk, foto-vadasztunk, ajandekoztunk, jol elfaradtunk es kidoltunk ejfel utan nem sokkal, mint aki jol vegezte dolgat :) Masnap laza strandolas, pakolaszas, en pedig csapot-papot hatrahagyva utra keltem ismet, megint csak egy toplistas latogatasra (ket het alatt mi nem az?), Szentendrere, Csibet fogni. Allati jo volt! (hahaha) Komolyan, a hasfajasig rohoges, a kit erdekel, hogy bamulnak, a vegre ujra egyutt, a foto nezegetes, Puccas bogre, HEV, meg a Budapest-eye, Dante kutyai, minden, amit csak a Csibek ertenek, megfizethetetlen! Utana 'loptam magamnak' meg egy napot, de aztan azert haza kellett menni. Otthon probaltam annyira ossze suriteni a programot, amennyire csak lehetett, hogy mindenkivel tudjak legalabb egyszer talalkozni, akivel szeretnek, ami meg igy sem jott ossze, de azert kb 85%-ban igen. Kicsit kevesnek ereztem a vegen a ket hetet, foleg a szombati eskuvovel, ami egy kulon sztori.

Szoval szombat reggel sminkes es fodrasz, aztan fenykepezkedes. En nem tartottam magam eddig olyan nagyon siros lanynak, de tobbszor vissza kellett nyelni a konnyeimet, mikozben segitettem noverkemre ravarazsolni a menyasszonyi ruhat, es nem csak a szazhusz apro, hihetetlen makacs gomb miatt...Egyszeruen gyonyoru volt! Tudom, tudom, mindenki ezt mondja a sajat tesojara, meg, hogy a menyasszonyok amugy is mindig szepek, de ez egy kulonfele valami, amitol mashogy latsz mindent aznap. Akarmennyire is romantika-szerelem-hazassag fintorgos vagy, tuti, hogy bogni fogsz, mint egy hulye a tesod eskuvojen. En mar csak tudom. A fotozkodas jo buli volt, nem unatkoztunk, csak majdnem meghaltunk a melegtol, volt vagy 40 fok. Hanna ruhaja szerintem volt vagy 10 kilo, mi meg hosszu sotetkekben, de mind megerte! Szokasos menet, szertartasok, aztan etterem, vegre kicsit huvosebb, meg persze kaja!! Nekem kicsit befagyolozta a bulit a masnapi indulas, amitol meg merges lettem, mert eleg nehez ugy nagyon orulni a tesodek boldogsaganak, hogy kozben azon gondolkozol, hogy vajon mit hagysz majd otthon, mennyi lesz a tulsuly a csomagodon, hogyan jutsz el a nemet taxisoforrel a hazig, aminek nincs normalis cime, csak NEVE, az eg szerelmere, amikor nem is beszelsz nemetul, meg ilyenek. Azert eleg jot mulattunk, volt tanc meg enekles, mar amikor tudtuk a dalszoveget is :) Persze bogtem egyet Tatuka vallan "tanc" kozben, de azon tul kellett esni. 

Masnap persze keson keles, meg egy kis pakolas, bucsu-ebed, utolso puszik es olelesek, aztan irany a vasutallomas, vissza nemetorszagba, onnan masnap New Yorkba, es indulhat a nyaralas! Persze elotte meg el kellett jutni vasarnap ejszaka a vasutallomasrol a hazig, taxival, nagy boronddel, meg mindig nemetul nem beszelve (szandekos nyelvtani sarkitas, Edesanya!). Aztan a nyar legnagyobb poenja, valami felsobb hatalom beavatkozasa folytan, a taxisofor magyar volt! Ismetlem: MAGYAR! Akkora ko esett le a szivemrol, mikor ez nagy nehezen kiderult, hogy hirtelen azt hittem, hallucinalok, hogy magyarul beszel az ember. Kedvem lett volna megolelgetni, megpuszilgatni, foleg, mikor kiderult, hogy nem is jo helyen rakott volna le, ha nem tudunk normalisan kommunikalni. Ezen izgalmak utan, hetfo reggel fel hatkor keles, indulas Munchenbe, uncsitesostol, mindenestol, a repterre. Uncsitesok apukaja valami hiper-szuper uzletember, aki minden masodik heten korbe repuli a vilagot, ezert valami extra VIP besorolasa van a legitarsasagnal, igy mind a tizenketten problema-mentesen, es villamgyorsan tuljutottunk a poggyaszfeladas-utlevel ellenorzes-biztonsagi ellenorzes mizerian, amiert nagyon halas leszek eletem vegeig! Elozetesen remalmaim voltak ettol, hat gyerekkel, plusz egy baby-vel, meg egy masik au pairrel, akirol gozom sincs, hogy mennyire beszamithato ilyen ugyekben. Szerencsere minden szuperul sult el, es ropke kilenc ora repules utan mar le is szalltunk a JFK-n. Itt meg eltoltottunk ket orat a berkocsik felvetelevel, aztan utnak eredtunk a Hamptons-ra. TE ATYA EG! Ha lattatok a Gossip Girl-t, vagy barmelyik Hollywoodi csodat, ami ott jatszodik, akkor kb el tudjatok kepzelni a helyet. Orulet. Gyonyuru hazak, eszmeletlen tengerpart, a varosban kis kavezok es luxus butikok. Az egesz olyan, mintha tenyleg egy film kellekbe lepnel be. Es ketszer volt szerencsem New York City-be is bemenni, a masik au pair-rel, aki amugy nagyon aranyos. New York pedig...nem is tudom, mi a tokeletes jelzo! Nyuzsgo, gigantikus, zsufolt, szines! Hihetetlen elmeny volt! A ket vasarnapba, amit ott toltottunk, probaltunk minden belesuriteni: Staten Island Ferry, amirol szuper kilatas van Manhattanra es a Szabadsag szoborra, Wall street, es persze a bika (jol megfogdoztam a szarvat, de meg nem ugrott meg a bankszamlam...), Broadway, Empire State Building (sajnos nem mentunk fel), Times square, Briant park, Central park (a hot dog ugyan csak 2 dolcsi, de nem olyan nagyon jo), Upper East Side, Grand Central Station (sokkal kisebb, mint amire szamitottam, de tenyleg nagyon szep), Metropolitan muzeum, Brooklyn (csak egy metros eltevedes erejeig), The High Line, 9/11 memorial (nagyon megrazo). Nagyon sokat setaltunk persze, hogy minel tobbet lassunk a varosbol, meg persze sporoljunk a metro jegyen is, de minden perce megerte! Meg igy is ugy erzem, nem lattam eleget! Sajnalom, hogy csak ket napom jutott ra, de hat dolgozni kellett :) A Southampton-ban tolott harom hetet amugy amolyan Jersey Shore-osan ossze lehet foglalni, csak nekunk "Kondi-Szoli-Mosoda" helyett Tennis-Strand-Vacsi volt a mindennapos program. Komolyan. Minden aldott nap. Ami tudom, nem hangzik rosszul, sot, de a gyerekeknek egy ido utan (ROVID ido utan), eleg unalmassa valt a dolog, es csak szenvedtek nagyreszt. Azert tuleltuk mindannyian, kisebb nagyobb serulesekkel, es orvosi szamlakkal. Sajnos en eleg sokat szenvedtem, es atestem egy kortizolos-asztma pumpas kezelesen, valoszinuleg egy szegycsonti-izuleti gyulladas es a paratartalom miatti asztma szeruseg kombinacioja miatt ugyanis nehezen kaptam levegot, es ellegge szurt a mellkasom is. Szerencsere mar tul vagyok rajta, es bar tegnap meg szenvedtem egy kis megfazassal, ma mar minden szuper!

Vasarnap este ertunk vissza Californiaba, hetfon hatalmas iskolakezdesi bevasarlast csaptunk, kedden pihenes volt, es szerdan mar kezdodott is a suli a gyerekeknek! Szerintem egy kicsit mindannyian megkonnyebbultunk, hogy tuleltuk a nyarat, eleg suru volt a program, sok volt az ide-oda utazgatas, de azert nagyon-nagyon jo volt!

Most lassan megyek edzeni (VEEEEGREEEE), egy kicsit mar varom :) Megprobalok ebben az evben is legalabb annyit irni, mint az elozoben (LoL xD), de ugy dontottem, ebben az evben nem teszek igereteket. Majd minden szepen kialakul, es egyszer csak azt veszem eszre, hogy mar otthon is vagyok megint, es nincs eleg idom mindenkivel talaltkozni, mert mar indulok is tovabb, egy ujabb nagy kalandra, ki tudja meg hova? :)

Ezuton is koszonom mindenkinek, aki szakitott ram idot ezen a nyaron, nagyon jo volt latni benneteket, es sajnalom, hogy nem tudtam talalkozni azzal a par emberrel, akik kimaradtak, de majd jovo nyaron remelhetoleg latjuk egymast!

puszi/pacsi,

jot ne halljak rolatok!

Sziasztok!

Azt hiszem mar folosleges is felhivnom a figyelmet az utolso bejegyzes ota eltetl idore, szanom, banom, de nem volt idom/ erkezesem irni.

Igertem ugyan meg egy bejegyzest kintrol is, de most potolok mindent: 

Juni 3-an irtam utoljara, akkor kezdodott csak igazan a nyar Californiaban, gyerekeknek lassan lecsengett minden extra program, aztan a sulinak is vege lett. Ezzel egy idoben nekem "be kellett fagyasztanom" az edzeseket, mert kiszamithatatlan lett a beosztasom, ami ugyan nem jelentett sokkal tobb munkat, csak eppen ot perccel elore tudtam csak mindig, hogy merre leszunk, mit csinalunk, kellek e vagy nem. Nem volt olyan veszes, csak mostanra mar booorzalmasan hianyzik a mozgas ugy altalaban, a verekedes foleg, a barataimrol nem is beszelve. Ezt leszamitva az utolso het ami mar csak "logas" volt Californiaban, nagyon szuper volt, gyerekek sokat voltak a barataikkal, Malibu, tengerpart, medence, pihenes volt a program. Aztan 24-en repultunk este 9kor Munchenbe. 

Az utolso nap, amit meg ott toltottunk, kicsit nyogvenyelos volt, en mar nagyon indultam volna, de csak delutan 5kor jott ertunk a repteri fuvar, ugyhogy meg valahogy le kellett kotni a gyerkocoket, a pakolast befejezni, hazat nagyjabol rende rakni, stb. Vegre valahara utra keltunk anyukaval es a gyerekekkel, apukanak ugyanis maradnia kellett dolgozni. Remenykedtem benne, hogy atalszom a repulest, ami persze nem sikerult, szoval szornyu faradtan ertem Nemetorszagba, de legalabb a gyerekek kipihentek voltak, bar persze iszonyu izgatottak, hogy vegre itthon vannak. 

Itteni ido szerint juni 25-en, este fel hatkor ertunk ide. A repteren vart rank a csalad par baratja, de csak egy gyors vacsi erejeig, aztan felvettunk a berelt autot, es ismet utra keltunk, Salzburg melle, ahol a host csaladom haza van. Mikor ide ertunk sem volt pihi, a gyerekeket ebren kellett tartani hajnali 1ig, hogy konnyebben atalljanak az itteni idore. Ez nekem is sokat segitett masnap, bar akkor ugy ereztem, igazi kinzas!

Innentol kezdve ket hetet tolottunk itt, ami nagyon gyorsan elment, mert nekem meg minden ujdonsagnak szamit, es mindig volt is mit csinalni, nem unatkoztunk egy percet sem. A host anyukam huga nagyon kozel lakik, szoval rengeteg idot toltottunk az o csaladjukkal, a gyerekek nagyon elveztek, hogy vegre az uncsitesokkal lehetnek. Veluk megyunk Long Island-re is augusztusban. 

Ket het utan ismet utnak indultunk, en haza Babolnara, anyuka a szornyecskekkel rokonlatogato korutra Nemeto.-ban. Csak ropke ket napot toltottem otthon "sajnos", ismet repulore kellett ulnom, es harom csudiszupi napot toltottem Parizsban a tesoimmal. Rengeteg gyaloglas, napsutes, varosnezes, moka-kacagas; kepzelhetitek! :) Aztan vissza ket napra Babolnara, ami mar nyugisann volt, de azert nem unatkoztam, probaltam ugy beosztani az ertekes idot, hogy kesobb ne banjam, hogy valakit nem lattam, valamit nem csinaltam otthon. 

Azert azt meg kell emlitenem: borzaszto furcsa erzes volt otthon lenni. Az egesz olyan, mint egy idoutazas. Olyan, mintha mikor elmentem, valaki benyomta a pillanatmegallito gombot, es most ujra lejatszason van a lemez. Szinte semmi/senki nem valtozott semmit. A varos, az utca, a haz, a szobam, az emberek. Egy kicsit tartottam tole, ha emlekeztek, hogy majd, ha otthon leszek, nem akarok majd vissza jonni...hat ettol nem kell felni. Komolyan, akarmilyen hihetetlen erzes is otthon lenni, megolelni a csaladtagjaimat, amikor csak kedvem tartja, felhivni a barataimat, es azt mondani, hogy 5 perc es ott vagyok, mindez valahogy...nem is tudom, hogy mondjam, hogyan magyarazzam meg ezt az erzest. Olyan, mintha ez mind "a regi eletem" lenne, ahova eszmeletlen jo vissza menni, de azert nagyon jo, es megnyugtato az is, hogy nem kell ott maradnom, hanem visszaterhetek "az uj eletemhez", ami csak az enyem. Mindegy, akarhogy probalom is korbe irni, azt hiszem ezt csak az erti, aki atelt mar ilyesmit.

Szoval, miota vissza jottem, egy hetet Munchenben toltottunk a csaladdal, ugyanis ott is nagyon sok baratjuk van, es igy egyszerubb volt mindenkivel talalkozniuk. Ma este jottunk vissza apukaval, aki idokozben megerkezett Californiabol, es a ket kicsivel Salzburg melle, anyuka holnap jon csak, a nagylany pedig csak vasarnap, ugyanis a baratnoivel tolti a hetveget. Hetfon ismet magyarorszag, ezuttal ket het megszakitas nelkul! Hacsak en meg nem szakadok kozben a nagy rohangalasban, lanybucsuztatasban, es persze nem utolso sorban a noverem eskuvojeben! (csak viccelek, mar alig varom!)

Na, most megyek aludni, eleget fecsegtem.

Hamarosan (hahaha) ismet irok!

xoxo ;)

Ismet eltelt egy honap miota utoljara irtam.

Mar nem is kerek bocsanatot. Gondolom ez mar azt jelenti, hogy teljesen hozzaszoktam az itteni elethez, teljesen elnyelnek a hetkoznapok. Ezt teljesen pozitiv ertelemben irom. Nem 'szurkult' be az elet, csak mar nincs az az erzesem, hogy nyaralok. Most mar nyolc honapja itt vagyok, azt hiszem ez normalis. Meg mindig imadom az egeszet, elvezem minden pillanatat, es probalom a legtobbet kihozni belole! Mar nem emlekszem, hogy irtam e korabban, de ugy dontottem, hogy maradok meg egy evet. Valahogy ugy erzem, hogy nem volt eleg egy ev, meg maradnom kell, tobbet latni, tapasztalni. Es, hogy teljesen oszinte legyek, akarmennyire is hianyzik a csaladom, es mar nagyon nagyon varom, hogy lassam oket, nem vonz a gondolat, hogy visszakoltozzek Magyarorszagra. Sajnalatos teny, de igaz, hogy nem egyszeru a helyzet otthon, munkat talalni, karriert kezdeni, sajat eletet inditani (kulon koltozni stb). Foleg, ha a merleg masik oldalan California van, "konnyu melo", Malibu, napsutes, Santa Monica, es meg sorolhatnam napestig. Persze ennek is vannak negativ oldalai, mint a tavolsag a csaladtol, baratoktol, hogy neha, nehez napokon, ugy erzem, az egy ev, az egy evtized, es az  ocean tavolsag az egy bolygo tavolsag. A jo napokon viszont ugy erzem ez volt eletem legjobb dontese, nem valtoztatnek sem az idozitesen, sem a csaladon. Es ezek a jo napok vannak lenyegesen tobbsegben. Ezert is dontottem a hosszabbitas mellet. Egy jo par napja mar nagyon izgatott vagyok a nyar miatt, suru lesz a program: Nemetorszag, Magyarorszag, Parizs, Nemetorszag, Magyarorszag, aztan vissza az allamokba. Egy kis levezetes South Hamptons, aztan vissza California, kezdodik az iskola a gyerkocoknek, nekem pedig a masokid evem. Valahogy furcsa modon azert felek a hazalatogatastol. Kicsit tartok tole, hogy ha mar egyszer otthon leszek, nem akarok majd vissza jonni. Nagyon nem lesz idom meggondolni magam, vagy megbanni a dontest, szoval ezert jo is, hogy vegig elfoglalt leszek. 

A blogot igyekszem folytatni a nyar soran is, bar, ha tartom a mostani tempot, legkozelebb mar Magyarorszagrol irok! Azert igyekszem meg egyet irni indulas elott, az igazi nyarrol, a 'bucsuzkodasrol', es persze a keszulodesrol a nagy programokra.

puszi/pacsi

u.i.: nemsokara talalkozunk! :-)

Hoppacska, ez azt hiszem egy honapja volt.

Na, ize, bocsi...Gondoltam nem ismetelgetem magam allando jelleggel, es majd irok, ha tortenik valami erdekes. Aztan eltelt ket het, es tudtam hogy lesz egy nagy durranas majus elso hetvegejen, es ugy dontottem, majd az utan irok. Eredetileg az lett volna a nagy durranas, hogy a szulok lelepnek egesz hetvegere, es en pedig itt maradok a harom gyerkoccel eyedul, ket ejszakara. A vegkifejlet pedig az lett, hogy a szulok elvittek a ket kicsit magukkal, en pedig Santa Monicara "menekultem" a nagylannyal. A tervek azert valtoztak meg ilyen gyokeresen, mert nem messze tolunk indult egy bozottuz csutortok reggel. Pentek delutanig semmi extra nem erintett minket, akkor aztan felhivott az anyuka, hogy talan haza kene jonnom, mert elkezdtek evakualni a szomszedsagot. Mindenfele panik nelkul elindultam haza, se zuhany, semmi, kozben gondolkoztam, hogy miket pakoljak gyorsan ossze. En ertem eloszor haza, anyuka a suliban volt a gyerekekert. Gyorsan osszepakoltam a legfontosabb cuccaimat, ami nem is olyan egyszeru, mint gondoltam. Mivel minden "szemelyes targyam" otthon hagytam, csak az itteni csetreszeimmel van tele a szoba, szoval minden kis apro emlek az elmult nyolc honaprol! Egy-ket dolgot nehez szivvel hagytam itt, de sajnos korlatolt helyem volt csak pakolni. Mire a tobbiek haza ertek, mar kesz is voltam, segitettem a gyerekeknek is osszeszedni a cuccaikat, aztan mindenki csak ult, es vartunk. Doglottunk a tv elott, a felnottek a hiradot neztek, ahol folyamatos kozvetites ment a tuzrol, a gyerekeknek beraktunk valami meset, hogy lefoglalja oket. Szerintem meg elveztek is, mert amugy nem nagyon neznek tv-t, az nekik jutalom szamba megy, es pizzat ettunk, meg fagyit, es meg egy kis kolat is ihattak, ami meg plana nagy dolog. Mi csak vartunk a tuzoltokra, hogy jojjenek evakualni minket. Szerencsere nem jottek, szoval nem voltunk nagy veszelyben, de a fust annyira erezheto volt, hogy mikor kimentunk a hazbol, olyan erzes volt, minta egy gozkamraba mentel volna be, csak eppen fust szagod volt. A szulok ugy dontottek a fust miatt, hogy indulunk. Megpakoltuk a harom autot, es szepen konvojban elindultunk....a starbucksba :) Vicces volt, szinte minden ismeros ott gyulekezett, mindenki latolgatta az eselyeket, hova lehetne menni, mit kene csinalni. A mi csapatunkban is megszuletett a nagy dontes, a szulok viszik a gyerekeket magukkal. En donthettem, hogy megyek vagy maradok, es inkabb maradtam. A nagylany akkor kitalalta, hogy nem maradhatna e inakbb o is, mert nincs hangulata a tobbiekkel menni. Mondtam, hogy persze, maradhat, megyunk Santa Monicara, Sabiek lakasara, buli lesz. Hat az is volt, jo kis "csajos" hetveget csaptunk. Komolyan jol ereztem magam, volt popcorn eves, sok film nezes, milkshake es sultkrumpli, mentunk strandolni, meg kavezoba reggelizni. Aztan vasarnap delutan kaptuk a hireket, hogy minden tiszta, visszajohetunk. Azota minden megint a regi, annyi kivetellel, hogy az anyuka unokaoccse itt van latogatoban egy baratjaval, es jovo heten jon egy masik unokaoccs egy baratjaval, szoval kicsit zsufolt lesz a haz, azt hiszem. 

Nyarra is megvannak mar a nagy tervek, juni kozepen repulunk europaba! Mar alig varom, jo kalandos lesz, sok programmal, meg utazassal. Egyre jobban varom, hogy mehessek haza, de azert orulok, hogy szeptemberben johetek vissza!

Meg azt nem tudom, hogy mit csinalok majd, ha lejart a masodik ev, de meg raerek kitalalni azt hiszem.

Na, most megyek alukalni, sok puszi mindenkinek, sok sikert az erettsegin, meg ilyenek :)

Szep napos jo reggelt mindenkinek!

A sok szabadkozas helyett, hogy miert is nem irtam eddig, inkabb csak belevagok.

Azt hiszem ott hagytam abba, hogy a csalad lelep egy hetre sielni, mert tavaszi szunet van a suliban, engem pedig hatra hagynak. Ez volt mult het szombaton, reggel koran elindultak, en pedig itt maradtam egyedul, betegen. Persze semmi komoly, csak egy kis megfazas, aminek meg mindig vannak apro nyomai, ugyhogy erosen gyanakszom, hogy valami allergia szeruseg is lehet a dologban. Szoval a szombat-vasarnapot agyban toltottem, mindenfele varazsszereket iszogatva (fokhagyma, cayan bors, leves, forro mezes, citromos, fokhagymas viz, stb..). Aztan vasarnap delutan elegem lett az agyambol, kifekudtem inkabb a napra, szep szinem is lett, mert elaludtam. Hetfo reggelre mar sokkal jobban voltam, igy elindultam Santa Monicara Szabriekhoz, es ott is toltottem az egesz hetet, egesz husvet hetfoig.

A program eleg suru volt, ugyanis probaltunk minel tobb mindent csinalni, lehetoleg olyan dolgokat, amiket en meg nem lattam, probaltam. Ez Szabi otlete volt, innen az "elsok hete".

Hetfon kezdtunk egy indiai etteremben, amit en meg soha nem probaltam, es naaagyon finomat ebedeltunk. Szabi fuszeres csirket, rizzsel, en pedig egy padlizsan kremlevest, amiert mindenkeppen vissza kell meg mennem egyszer :) Ebed utan lesetaltunk a tengerpartra es csak doglottunk, amit egyszeruen nem lehet megunni. Komolyan nem tudom, hogy fogom otthon birni az ocean nelkul! Majd a Balcsi karpotol egy kicsit :)

Kedden turaztunk egyet a Hollywood felirathoz, ami egy kb. 45 perces seta, gyonyoru kilatassal a varosra. A felirat maga nem nagy cucc, egy feher hullamlemezbol kivagott betukupac, de azert megvan a varazsa :) 

Szerdan Manhattan Beach-re mentunk gorkorizni, ami nagyon Californiai dolog. Raadasul Szabi gorkorival tolta a futobabakocsit, szoval Oli is velunk tartott a nagy kalandban. En nem gorkoriztam szerintem jo tiz eve, erdekes volt ujra beleszokni, estem is egy nagyot, mert dombnak lefele feluton jutott eszembe, hogy nem fogok tudni megallni a domb aljan, es persze a stabil fal helyett a bokorba kapaszkodtam, amitol teljesen kibillentem az egyensulyombol es hanyatt estem. Most van egy "rosszgyerek" horzsolas a konyokomon, amivel szinten nem buszkelkedhettem kb 12 eves korom ota! :) Manhattan Beach amugy nagyon szuper hely, valahogy olyan sajatos hangulata van, teljesen mas, mint az eddigi beach-ek, ahol voltam. Gondolom, mar az agyatokra megyek az ocean maniammal, de tenyleg annyira imadom, hogy fel ora vezetes alatt szinte egy masik vilagba csoppensz, annyira kulonboznek ezek a helyek egymastol! Egyszeruen imadom!

Csutortokon elmentunk a LACMA-ba, ami egy hires muzeum L.A.-ben, es megneztuk a modern es a kortars kiallitasokat. En nagyon szeretek muzeumba jarni, ugyhogy nagyon elveztem, annak ellenere is, hogy egy-ket alkotasrol tenyleg nem ertem, hogy mitol muveszi annyira. Meglepo modon Oli a maga negy honapjaval nagyon jol erezte magat, erdeklodessel nezegette a kepeket, szepen csendben, mint egy igazi jogyerek :) Persze a kortars reszlegen, ahol lehetett fenykepezni is, nem birtunk ellenallni a kisertesnek, es csinaltunk par igazan "troll" fotot! Megfajdult a hasam a visszafolytott nevetestol. Meg ennek a napnak az utoirataba csak belecsempesznem az infot, hogy hazafele, szinte veletlenul sikerult vegre koszoruslany ruhat vennem Hanna eskuvojere! Hurra! :)

Penteken a Los Angeles-i allatkertbe mentunk harmasban (azt elfelejtettem mondani, hogy Sanyit nem gonoszsagbol hagyom ki mindig, hanem szegeny egesz heten rengeteget dolgozott, igy mindenhova harmasban mentunk). Az allatkertben nekem kicsit furcsa volt, hogy sok allat nem is volt a ketrecben, de ettol fuggetlenul is nagyon jol ereztem magam, gyonyoru ido volt, es hatalmasat setaltunk.

Szombaton reggel elmentem Szabival edzeni a parkba. Annyira imadom ezt Californiaban, hogy itt mindenki ilyen nagyon sportos! Mindenfele fajta sportot csinalhatsz, kortol, nemtol, elfoglaltsagtol fuggetlenul, annyi fele csoport van mar, amihez csatlakozni lehet. Van direkt kisbabas anyukaknak is egy csoport, ahova viheted magaddal a gyerkocot babakocsiban es ugy csinaljak a gyakorlatokat, hogy kozben enekelnek a gyerekeknek, vagy a babakocsit hasznaljak valamilyen modon. Szombatonkent nyitott nap van, mehetnek ferjek, tesok, baratok. Igy en is kiprobaltam. Hat nem "komfortzonas totymorges" volt az tuti. Edzes utan talalkoznom kellett a tobbi au pairrel es az ugynoksegtol egy nocivel, elvileg minden honapban vannak ilyen talalkak, de en csak ketton voltam eddig, mert nem olyan nagyon elvezetes dolog, egy-masfel oran keresztul jopofizni, mindig csak ugyanarrol van szo, kinek milyenek a gyerekei, meg a csalad, aztan ennyi. Most is csak bekoszontem, mondtam, hogy elek, virulok, aztan leleptunk. Delutani program husvetra keszulodes volt, tojast festettunk, kicsit feldiszitettuk a lakast is. Vacsira volt sonka tojassal, minden, ami kell. 

Vasarnap turazni mentunk egy nemzeti parkba, azzal a nem mellekes hatso szandekkal, hogy fuvet es viragokat gyujtsunk a nyuszi feszekhez. Egy jo harom oras tura volt, aminek a vegen mar kicsit meg is aztunk, de nagyon megerte, mert gyongyoru volt a kilatas a Santa Monica obolre, es gyonyoru erdos osvenyen setaltunk (ami itt ritkasag). Gyujtottunk fuvet is, meg viragokat, ugyhogy mikor delutan haza ertunk, mar csak meg kellett epiteni a feszket. Kicsit forditott sorrendben tortentek az esemenyek, ugyanis mire mi vissza ertunk, megtojt a nyuszi, szoval az ajandekok kore epitettuk a feszket! Vacsira langost ettunk, hogy meglegyen az otthoni filing, ami a dietanak nem tesz jot, de a lelkednek igen :) Komolyan, nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogok orulni egy langosnak :D Persze megsutni sem volt utolso elmeny, Szabival ketten csapatmunkaval oldottunk meg a helyzetet :) Mindenkinek hatalmas kalapemeles, aki tud langost sutni egyedul :D

Hetfo reggel ideje volt haza indulnom, a "mostohaim" mar szombat este vissza jottem sielesbol, de megkaptam a husvetot szabadnapnak. Szepen csendben feloltoztem, es gondoltam kora reggel leven kisurranok a lakasbol, nem akarok senkit felebreszteni ( ha Oli nem tette meg eddig), Erre kinyitom a szoba ajtot, ott all Sanyi, Olikaval az egyik kezeben, masik keze a hata mogott, ami feltunhetett volna, de hat meg koran volt. Placcs, egy adag hideg vizet kaptam a fejemre, szabad-e locsolni felkialtassal. Mire mondtam volna, hogy nem, mar elaztam! Kesobb kaptam raadast pacsulival is, ugyhogy vizesen, es 'illatosan' indultam haza, hetfo reggel hetkor.

Megint csak unalomig ismetelt resz kovetkezik, de nem tudok elegszer es elegge halas lenni Szabieknak mindenert, amit ertem tesznek!!!

Itthon sem ert veget a jo hangulat hetfon, aprilis elseje volt es a gyerekek az elso fel oraban annyi hulyeseget zuditottak a fejemre, hogy a vegen tenyleg nem voltam biztos benne, hogy most akkor megyunk-e Disney Land-be, vagy nem? :D A het tobbi resze nyugisan telt, mindenki probal visszazokkeni a hetkoznapokba, kozben az ido egyre nyariasabb, lassan nem nagyon kell pulcsit sem hordani... En foleg az edzeseimmel vagyok elfoglalva megint, most hogy megjott minden vedo felszerelesem, es mar "verekedni" is jarok, tenyleg es teszi ki a legott idomet, de annyira imadom! Egy-ket zuzodast leszamitva minden komolyabb serules nelkul megusztam a hetet, voltak erdekes szituaciok, amikor kedvem lett volna elfutni. Mondjuk mikor kedden csak egy srac volt rajtam kivul sparring oran, aki tortenetesen haromszor akkora, mint en, es versenyezni is szokott..nem volt egerut, vele kellett edzenem. Akkora pozitiv csalodas volt, hogy csak na. Nagyon aranyos volt, es segitokesz, sokat tanultam tole, es meg is dicsert ora vegen. Azota tobbszor is edzettunk egyutt a heten, es mindig nagyon sokat segit! Tegnap ra kellett jonnom, hogy sokkal jobb az ilyen ijeszto hapekokkal edzeni, mint az egyetlen csajszival, aki mostanaban ott van, mert o mindig nagyon erosen ut, es tul gyors is az en tempomhoz, szoval a nap vegen csak szepen peppe ver. Ma lazara veszem a figurat, csak a zsakos orara megyek, az legalabb nem ut vissza :)

Az eg minden aldasa hulljon ratok! Csokozon, napsutes, madarcsicserges!

Egy kicsit megcsusztam a jelentessel, de unom mar ismetelgetni, hogy "minden szuper, minden rendben van", szoval ugy dontottem, nem irok, amig nincs legalabb egy epeszu beszamolora-valo. Hat most van.

Mult hetvegen volt az a bizonyos szulinapi felmaraton. Pentek este leleptem itthonrol, mentem Sabriekhoz. Szombat reggel indultunk utnak San Diegoba, ahol a maraton volt. Erkezes utan ebedeltunk, aztan kicsit csavarogtunk a varosban, ami gyonyoru, nagyon sajatos hangulata van, amit nem is nagyon tudok mihez hasonlitani. Amit nagyon imadok, hogy megint lattam egy ujabb darabot az oceanbol. Tudom, hogy ez nagyon hulyen hangzik, mert ugyanaz a viz, de nekem van ez a fajta erzesem a Balatonnal is, amikor nyaron atmentem Kenesere, meg Zamardiba, hogy ez ugyanaz a Balaton, de valahogy megis mas, valami uj. Na de vissza az oceanhoz, ami ugyanolyan pulcsi, csak piros, es nadrag. Teljesen mas hangulata van, mint Malibunak, vagy Venice-nek, vagy San Francisconak. Szoval delutan felvettunk a versenypakkokat, amiben volt egyenpolo, rajtszam, meg egy nagy adag szemet(hirdetesek, reklamok, stb.). Szombat este olasz etterembe mentunk vacsizni, mert a nagy futas elott jot tesz, ha tesztat eszik az ember. A hely nagyon szuper volt, es a vacsi is nagyon finom volt, de engem olasz kajaval amugy sem nehez levenni a labamrol. Szarvasgombaval es parmezannal toltott spenotos raviolit ettem, kelbimbo martassal. :) Este vegulis nagyon izgatottam fekudtem le aludni, meg akkor sem voltam biztos benne, hogy vegig tudom-e majd csinalni a tavot, es nagyon ideges voltam, hogy fell kell majd adnom, mert azt nagyon nem akartam. De hala az alapos MENTALIS ( :-)) ) felkeszulesnek, meg persze az edzeseknek, sikerult vegigcsinalni. Vasarnap reggel mar 6 utan nem sokkal kint voltunk a rajt vonalnal. Vegul fel nyolc korul rajtoltunk, es ropke 2 ora, 35 perc alatt vegeztunk is. Ez alatt a ket es fel ora alatt tobb erzelemhullamon is atestem. Minden, amit el tudtok kepzelni. Eszmeletlen, mi megy keresztul az ember agyan, amikor nincs semmi mas, amit csinal, csak fut, es fut, es fut. Eloszor feltem, hogy meg tudom-e csinalni, aztan mikor kezdtem ugy erezni, hogy talan menni fog, jott a remeny, aztan atestem egy holtponton, akkor boldog voltam. Aztan unatkoztam egy kicsit, aztan gyaszoltam, nosztalgiaztam, mergelodtem. Voltak hosszu(nak tuno) percek, mikor szilard meggyozodesem volt, hogy azon nyomban meghalok. Aztan faradt voltam, nem csak fizikailag, de szellemileg is. Jott a "mikor lesz mar ennek vege?!" erzes. Szerencsere mar nem volt sok hatra. A vegen jott a "lehet-e sprinteles kozben sirni, vagy siras kozben sprintelni" kiserlet, tuti nem en voltam az elso vagy egyetlen, aki kiprobalta. Nem egyszeru, foleg nem kellemes, de lehet. Es azert van benne valami furcsan jol eso erzes, hogy latom a cel vonalat, mar nagyon kicsi van hatra, es en nem nagyon lattam, hallottam az utolso pillanatokban magam korul semmit. Csak kepek porogtek a fejemben, oruletes gyorsan. Aztan egyszer csak vege volt, beertunk a celba, en ott megallatam, es azt hittem nem fogok tudni ujra jarni soha eletemben. Nagy nehezen azert megoldottam, de Sabri biztatasa nelkul ott maradtam volt, ket lepessel a finish utan. Sot, Sabri nelkul a 2. merfold utan megalltam volna, es visszasetaltam volna az induloponthoz. 

A verseny utan hivatalosak voltunk Sabriek barataihoz bbq-zni, meg jakuzzizni, ami komolyan mondom a legnagyobb megvaltas volt 21 km futas utan. Kaja, es forro viz. Mondjuk eloszor nem sok ingerem volt enni, annyira rosszul voltam a dehidrataltsagtol, meg a kimerultsegtol. Fajt a fejem, hanyingerem volt, a labaim minden lepesnel annyire remegtek, hogy feltem, hogy osszeesek. Ezek utan persze nem kellett altato este, es osszesegeben meg buszke is voltam magamra. Azert nem tervezek meg egyet csinalni, de jo moka volt a felmaraton futas :) Oriasi koszonet Sabrinak es Sanyinak a csoda hetvegeert! 

Egy ilyen hetvege utan meg hetfon es kedden is "rehabon" voltam, miutan ugyanis a teljes kimerultseg es az altalanos izom-izulet fajdalom elmult, a jobb terdem csak nem akart helyre jonni, szoval pihentetnem kellett kicsit. Nem mentem edzeni, nem terheltem nagyon, sokat jegeltem, es a host mamamtol kaptam arnicas borogatast, ami rengeteget segitett. Szerdan mar tudtan menni edzeni, csutortokon mar duplaztam is, aminek az lett az eredmenye, hogy este a jobb szememet kellett jegelnem, mert kaptam egy bal egyenest, okos gyerek modjara fejvedo nelkul edzettem persze. Szerencsere nem lett monoklim azert! A csaladdal egesz heten sok "munkam" volt, mert az anyuka eltorte a labat, a legkisebb leanyzo pedig holyagfertozessel kuszkodik, tonna antibiotikummal, plusz meg allergias is, szoval sokat voltam vele itthon. Szombat delutan is kicsit tovabb itthon kellett maradnom a szokasosnal, mert anyuka nehezen mozog "fel labon" elkel az extra segitseg mindennel.

Mikor elszabadultam szombat delutan, gondoltam, kicsit kivonom magam a forgalombol, elmegyek moziba. Amugy is meg akartam nezni az uj Oz filmet, itt volt a szuper alkalom. Minden jol is ment, a film nagyon jo, csak ugy kb felidonel elkezdtem remegni. Eloszor meg azt hittem, csak a szokasos "legkondi allergiam", aztan rajottem, hogy nem fazom. Ez mas fajta remeges. Mint mikor leesik a cukrom. Ettem, ittam rendesen, eleget, szoval nem a cukrom. Akkor mi bajom van. Nem tudom. Szuper. Ulok a moziban, szombat delutan es remegek. Az Anyukamat akarom. Hat eljott "az a bizonyos elso alkalom". Tobb, mint fel ev utan, egy szep napos szombat delutan. Mekkora hulyeseg mar? Latszolag minden ok nelkul ramtort a szornyu honvagy. Lehet, hogy azert, mert vigig lattam a facebook-on, hogy otthon milyen szornyu helyzet van az utakon, meg minden. Lehet, hogy azert, mert ket hete az egyik edzom batyja meghalt otthon Hollandiaban, es nem tudtam nem belegondolni, hogy milyen lehetett azt a bizonyos telefonhivast megkapni, hogy "haza kene jonnod, mert gond van". Vagy minden egyszerre. Gondolom, ennek is jonnie kellett, tul kellett rajta lenni. Hat most tul vagyok rajta, este jol kibogtem magam, mikor kimentem a konyhaba, a "mostoham" latta, hogy sirtam, kerdezte, hogy jol vagyok-e, mondtam, hogy persze. Megbeszeltuk a mai teendoket, megint kerdezte aggodva, hogy biztos jol vagyok-e. Gondoltam, minek jatszani a host, tudom, hogy megerti a bajom ugyis, hat elmondtam neki, hogy mivan. Rogton jott, megolelt, mondta, hogy tudja, hogy o nem az anyukam, de remeli ez segit, hogy o is nagyon jol ismeri az ilyen napokat, neha van ilyen es kesz. Csinalt nekem kamilla teat, azta egyutt lefektettuk a gyerekeket. Sokat segit a honvagyon, ha ket kis cserfes szokeseg log a nyakadon (szo szerint-ugyanis "elbir-e Fanni kettonket egyszerre" kiserltet csinaltak) es motyogjak, hogy mennyire szeretnek! Mindenkinek ajanlom a modszert ;) Ma reggel felkeltem, korbe setaltam Sherwood-ot, ami megint nem egy rossz dolog honvagy kezelesere. Mikor haza ertem, felhivtam Anyuekat skypon, akikre nem kicsit hozhattam a fraszt az elozo esti "konnyaztatta" emailemmel. Meg egyszer bocsi! Sokkal jobban vagyok, de azert hazudnek, ha azt mondanam, mar nyoma sincs a dolognak. 

Ma volt talan az elso alkalom, hogy vasarnap is "dolgoztam". Maria ( a legkisebb) ugyanis hivatalos volt egy szulinapi bulira, amit egy parkban tartottak, egy kis turazassal egybekotve, ezert anyuka nem tudott vele menni, igy engem kertek meg, hogy elvinnem-e. Kicsit aggodtam, hogy milyen lesz, mert a sok gyogyszer miatt neha vannak nehez pillanatok mostanaban a kicsivel, es nem nagyon ehet cukrot a bakteriumok miatt, ami egy szulinapi bulin nehezen kivitelezheto. Plusz sokat kell innia es wc-re jarni, ami pedig a turazassal tunt nehezen ossze-egyeztethetonek. Vegulis minden  szuperul alakult, eleinte kicsit faradt volt, el sem engedte a kezem egy percre sem, nem akart jatszani a tobbiekkel, de aztan atragadt ra a "party hangulat" es a vegen alig tudtam ravenni, hogy induljunk haza. En is jol ereztem magam, jo volt egy nagyot setalni a termeszetben, a sok kis kolyok rohangal fel ala, nem tudsz nem nevetni rajtuk-veluk. Szoval honvagy ugy-ahogy kikuralva, mostmar tudom kezelni, csak eloszor varatlanul ert. Nem mintha barmikor is azt gondoltam volna, hogy meguszom nelkule, de azt hittem, hogy akkor fog beutni, mikor nyaron, a ket hetes otthonlet utan vissza kell jonnom. Meg lehet akkor is lesz ilyen. Majd megirom :)

Most elteszem magam honapra, sok dolgom lesz a heten, azt hiszem, ugyanis a csalad nagy utazasra keszul az azt koveto heten -tavaszi szunet lesz, es sielni mennek egesz hetre- nekem pedig egy het extra szabadsag es edzesek tomkelege nez ki arra a hetre!

Isten veletek (ha nem erne ra, hivjatok az osztrakokat, ok majd kuldenek par embert ;) )