Ismet eltelt egy honap miota utoljara irtam.
Mar nem is kerek bocsanatot. Gondolom ez mar azt jelenti, hogy teljesen hozzaszoktam az itteni elethez, teljesen elnyelnek a hetkoznapok. Ezt teljesen pozitiv ertelemben irom. Nem 'szurkult' be az elet, csak mar nincs az az erzesem, hogy nyaralok. Most mar nyolc honapja itt vagyok, azt hiszem ez normalis. Meg mindig imadom az egeszet, elvezem minden pillanatat, es probalom a legtobbet kihozni belole! Mar nem emlekszem, hogy irtam e korabban, de ugy dontottem, hogy maradok meg egy evet. Valahogy ugy erzem, hogy nem volt eleg egy ev, meg maradnom kell, tobbet latni, tapasztalni. Es, hogy teljesen oszinte legyek, akarmennyire is hianyzik a csaladom, es mar nagyon nagyon varom, hogy lassam oket, nem vonz a gondolat, hogy visszakoltozzek Magyarorszagra. Sajnalatos teny, de igaz, hogy nem egyszeru a helyzet otthon, munkat talalni, karriert kezdeni, sajat eletet inditani (kulon koltozni stb). Foleg, ha a merleg masik oldalan California van, "konnyu melo", Malibu, napsutes, Santa Monica, es meg sorolhatnam napestig. Persze ennek is vannak negativ oldalai, mint a tavolsag a csaladtol, baratoktol, hogy neha, nehez napokon, ugy erzem, az egy ev, az egy evtized, es az ocean tavolsag az egy bolygo tavolsag. A jo napokon viszont ugy erzem ez volt eletem legjobb dontese, nem valtoztatnek sem az idozitesen, sem a csaladon. Es ezek a jo napok vannak lenyegesen tobbsegben. Ezert is dontottem a hosszabbitas mellet. Egy jo par napja mar nagyon izgatott vagyok a nyar miatt, suru lesz a program: Nemetorszag, Magyarorszag, Parizs, Nemetorszag, Magyarorszag, aztan vissza az allamokba. Egy kis levezetes South Hamptons, aztan vissza California, kezdodik az iskola a gyerkocoknek, nekem pedig a masokid evem. Valahogy furcsa modon azert felek a hazalatogatastol. Kicsit tartok tole, hogy ha mar egyszer otthon leszek, nem akarok majd vissza jonni. Nagyon nem lesz idom meggondolni magam, vagy megbanni a dontest, szoval ezert jo is, hogy vegig elfoglalt leszek.
A blogot igyekszem folytatni a nyar soran is, bar, ha tartom a mostani tempot, legkozelebb mar Magyarorszagrol irok! Azert igyekszem meg egyet irni indulas elott, az igazi nyarrol, a 'bucsuzkodasrol', es persze a keszulodesrol a nagy programokra.
puszi/pacsi
u.i.: nemsokara talalkozunk! :-)
