Egy kicsit megcsusztam a jelentessel, de unom mar ismetelgetni, hogy "minden szuper, minden rendben van", szoval ugy dontottem, nem irok, amig nincs legalabb egy epeszu beszamolora-valo. Hat most van.
Mult hetvegen volt az a bizonyos szulinapi felmaraton. Pentek este leleptem itthonrol, mentem Sabriekhoz. Szombat reggel indultunk utnak San Diegoba, ahol a maraton volt. Erkezes utan ebedeltunk, aztan kicsit csavarogtunk a varosban, ami gyonyoru, nagyon sajatos hangulata van, amit nem is nagyon tudok mihez hasonlitani. Amit nagyon imadok, hogy megint lattam egy ujabb darabot az oceanbol. Tudom, hogy ez nagyon hulyen hangzik, mert ugyanaz a viz, de nekem van ez a fajta erzesem a Balatonnal is, amikor nyaron atmentem Kenesere, meg Zamardiba, hogy ez ugyanaz a Balaton, de valahogy megis mas, valami uj. Na de vissza az oceanhoz, ami ugyanolyan pulcsi, csak piros, es nadrag. Teljesen mas hangulata van, mint Malibunak, vagy Venice-nek, vagy San Francisconak. Szoval delutan felvettunk a versenypakkokat, amiben volt egyenpolo, rajtszam, meg egy nagy adag szemet(hirdetesek, reklamok, stb.). Szombat este olasz etterembe mentunk vacsizni, mert a nagy futas elott jot tesz, ha tesztat eszik az ember. A hely nagyon szuper volt, es a vacsi is nagyon finom volt, de engem olasz kajaval amugy sem nehez levenni a labamrol. Szarvasgombaval es parmezannal toltott spenotos raviolit ettem, kelbimbo martassal. :) Este vegulis nagyon izgatottam fekudtem le aludni, meg akkor sem voltam biztos benne, hogy vegig tudom-e majd csinalni a tavot, es nagyon ideges voltam, hogy fell kell majd adnom, mert azt nagyon nem akartam. De hala az alapos MENTALIS ( :-)) ) felkeszulesnek, meg persze az edzeseknek, sikerult vegigcsinalni. Vasarnap reggel mar 6 utan nem sokkal kint voltunk a rajt vonalnal. Vegul fel nyolc korul rajtoltunk, es ropke 2 ora, 35 perc alatt vegeztunk is. Ez alatt a ket es fel ora alatt tobb erzelemhullamon is atestem. Minden, amit el tudtok kepzelni. Eszmeletlen, mi megy keresztul az ember agyan, amikor nincs semmi mas, amit csinal, csak fut, es fut, es fut. Eloszor feltem, hogy meg tudom-e csinalni, aztan mikor kezdtem ugy erezni, hogy talan menni fog, jott a remeny, aztan atestem egy holtponton, akkor boldog voltam. Aztan unatkoztam egy kicsit, aztan gyaszoltam, nosztalgiaztam, mergelodtem. Voltak hosszu(nak tuno) percek, mikor szilard meggyozodesem volt, hogy azon nyomban meghalok. Aztan faradt voltam, nem csak fizikailag, de szellemileg is. Jott a "mikor lesz mar ennek vege?!" erzes. Szerencsere mar nem volt sok hatra. A vegen jott a "lehet-e sprinteles kozben sirni, vagy siras kozben sprintelni" kiserlet, tuti nem en voltam az elso vagy egyetlen, aki kiprobalta. Nem egyszeru, foleg nem kellemes, de lehet. Es azert van benne valami furcsan jol eso erzes, hogy latom a cel vonalat, mar nagyon kicsi van hatra, es en nem nagyon lattam, hallottam az utolso pillanatokban magam korul semmit. Csak kepek porogtek a fejemben, oruletes gyorsan. Aztan egyszer csak vege volt, beertunk a celba, en ott megallatam, es azt hittem nem fogok tudni ujra jarni soha eletemben. Nagy nehezen azert megoldottam, de Sabri biztatasa nelkul ott maradtam volt, ket lepessel a finish utan. Sot, Sabri nelkul a 2. merfold utan megalltam volna, es visszasetaltam volna az induloponthoz.
A verseny utan hivatalosak voltunk Sabriek barataihoz bbq-zni, meg jakuzzizni, ami komolyan mondom a legnagyobb megvaltas volt 21 km futas utan. Kaja, es forro viz. Mondjuk eloszor nem sok ingerem volt enni, annyira rosszul voltam a dehidrataltsagtol, meg a kimerultsegtol. Fajt a fejem, hanyingerem volt, a labaim minden lepesnel annyire remegtek, hogy feltem, hogy osszeesek. Ezek utan persze nem kellett altato este, es osszesegeben meg buszke is voltam magamra. Azert nem tervezek meg egyet csinalni, de jo moka volt a felmaraton futas :) Oriasi koszonet Sabrinak es Sanyinak a csoda hetvegeert!
Egy ilyen hetvege utan meg hetfon es kedden is "rehabon" voltam, miutan ugyanis a teljes kimerultseg es az altalanos izom-izulet fajdalom elmult, a jobb terdem csak nem akart helyre jonni, szoval pihentetnem kellett kicsit. Nem mentem edzeni, nem terheltem nagyon, sokat jegeltem, es a host mamamtol kaptam arnicas borogatast, ami rengeteget segitett. Szerdan mar tudtan menni edzeni, csutortokon mar duplaztam is, aminek az lett az eredmenye, hogy este a jobb szememet kellett jegelnem, mert kaptam egy bal egyenest, okos gyerek modjara fejvedo nelkul edzettem persze. Szerencsere nem lett monoklim azert! A csaladdal egesz heten sok "munkam" volt, mert az anyuka eltorte a labat, a legkisebb leanyzo pedig holyagfertozessel kuszkodik, tonna antibiotikummal, plusz meg allergias is, szoval sokat voltam vele itthon. Szombat delutan is kicsit tovabb itthon kellett maradnom a szokasosnal, mert anyuka nehezen mozog "fel labon" elkel az extra segitseg mindennel.
Mikor elszabadultam szombat delutan, gondoltam, kicsit kivonom magam a forgalombol, elmegyek moziba. Amugy is meg akartam nezni az uj Oz filmet, itt volt a szuper alkalom. Minden jol is ment, a film nagyon jo, csak ugy kb felidonel elkezdtem remegni. Eloszor meg azt hittem, csak a szokasos "legkondi allergiam", aztan rajottem, hogy nem fazom. Ez mas fajta remeges. Mint mikor leesik a cukrom. Ettem, ittam rendesen, eleget, szoval nem a cukrom. Akkor mi bajom van. Nem tudom. Szuper. Ulok a moziban, szombat delutan es remegek. Az Anyukamat akarom. Hat eljott "az a bizonyos elso alkalom". Tobb, mint fel ev utan, egy szep napos szombat delutan. Mekkora hulyeseg mar? Latszolag minden ok nelkul ramtort a szornyu honvagy. Lehet, hogy azert, mert vigig lattam a facebook-on, hogy otthon milyen szornyu helyzet van az utakon, meg minden. Lehet, hogy azert, mert ket hete az egyik edzom batyja meghalt otthon Hollandiaban, es nem tudtam nem belegondolni, hogy milyen lehetett azt a bizonyos telefonhivast megkapni, hogy "haza kene jonnod, mert gond van". Vagy minden egyszerre. Gondolom, ennek is jonnie kellett, tul kellett rajta lenni. Hat most tul vagyok rajta, este jol kibogtem magam, mikor kimentem a konyhaba, a "mostoham" latta, hogy sirtam, kerdezte, hogy jol vagyok-e, mondtam, hogy persze. Megbeszeltuk a mai teendoket, megint kerdezte aggodva, hogy biztos jol vagyok-e. Gondoltam, minek jatszani a host, tudom, hogy megerti a bajom ugyis, hat elmondtam neki, hogy mivan. Rogton jott, megolelt, mondta, hogy tudja, hogy o nem az anyukam, de remeli ez segit, hogy o is nagyon jol ismeri az ilyen napokat, neha van ilyen es kesz. Csinalt nekem kamilla teat, azta egyutt lefektettuk a gyerekeket. Sokat segit a honvagyon, ha ket kis cserfes szokeseg log a nyakadon (szo szerint-ugyanis "elbir-e Fanni kettonket egyszerre" kiserltet csinaltak) es motyogjak, hogy mennyire szeretnek! Mindenkinek ajanlom a modszert ;) Ma reggel felkeltem, korbe setaltam Sherwood-ot, ami megint nem egy rossz dolog honvagy kezelesere. Mikor haza ertem, felhivtam Anyuekat skypon, akikre nem kicsit hozhattam a fraszt az elozo esti "konnyaztatta" emailemmel. Meg egyszer bocsi! Sokkal jobban vagyok, de azert hazudnek, ha azt mondanam, mar nyoma sincs a dolognak.
Ma volt talan az elso alkalom, hogy vasarnap is "dolgoztam". Maria ( a legkisebb) ugyanis hivatalos volt egy szulinapi bulira, amit egy parkban tartottak, egy kis turazassal egybekotve, ezert anyuka nem tudott vele menni, igy engem kertek meg, hogy elvinnem-e. Kicsit aggodtam, hogy milyen lesz, mert a sok gyogyszer miatt neha vannak nehez pillanatok mostanaban a kicsivel, es nem nagyon ehet cukrot a bakteriumok miatt, ami egy szulinapi bulin nehezen kivitelezheto. Plusz sokat kell innia es wc-re jarni, ami pedig a turazassal tunt nehezen ossze-egyeztethetonek. Vegulis minden szuperul alakult, eleinte kicsit faradt volt, el sem engedte a kezem egy percre sem, nem akart jatszani a tobbiekkel, de aztan atragadt ra a "party hangulat" es a vegen alig tudtam ravenni, hogy induljunk haza. En is jol ereztem magam, jo volt egy nagyot setalni a termeszetben, a sok kis kolyok rohangal fel ala, nem tudsz nem nevetni rajtuk-veluk. Szoval honvagy ugy-ahogy kikuralva, mostmar tudom kezelni, csak eloszor varatlanul ert. Nem mintha barmikor is azt gondoltam volna, hogy meguszom nelkule, de azt hittem, hogy akkor fog beutni, mikor nyaron, a ket hetes otthonlet utan vissza kell jonnom. Meg lehet akkor is lesz ilyen. Majd megirom :)
Most elteszem magam honapra, sok dolgom lesz a heten, azt hiszem, ugyanis a csalad nagy utazasra keszul az azt koveto heten -tavaszi szunet lesz, es sielni mennek egesz hetre- nekem pedig egy het extra szabadsag es edzesek tomkelege nez ki arra a hetre!
Isten veletek (ha nem erne ra, hivjatok az osztrakokat, ok majd kuldenek par embert ;) )
