Tudom, tudom, remekul alliteralok! szoval, volt egyszer egy tavaszi szunet. A host csaladom ugy dontott, hogy ok akkor Mexicoba mennenek, nekem meg vizum hijan nem volt mas valasztasom, mint maradni. Tudom, szegeny en. Nnna, de a jo karmam meg minden, az a szerencse, hogy Karacsonyek (ok olyanok, mint Simpsonek, csak kicsit odebb laknak, es nem olyan furcsa a hajuk) pont unatkoztak, es ugy dontottek, meglatogatnak engem, itt, Caliban. Szuper volt, pa puszi, sziasztok!
Csak vicceltem!
Szoval egyszer csak ott alltam a terminalon, international arrivals es majd bepisiltem az izgalomtol! Szo szerint.. nem mertem elmozdulni egy millimetert sem, nehogy lekessem a nagy ‘Love Actually’ pillanatunkat! Csak vartam es vartam, es aztan egyszer csak megcsillant a lampak fenye egy rozsaszin, Malackas, gurulos borondon, es ott jottek Ok! Szerep szerint sikitottam es futottam es majdnem sirtam is egy kicsit, reszben a megkonnyebulestol, hogy veegre mehetek a mosdoba. Megint csak viccelek! Tavaly nyaron is szuper jo volt viszontlatni mindenkit, de ez, hogy most ok jottek ide, es en vagyok a buszke hazigazda (felig-meddig), es vegre megmutathatok, atadhatok minden jot es szepet, ami az eletem itt, ez valami hihetetlen joleso erzes! Olyan buszkeseg ugynakkor kislannyos izgalom kevereke az egesz.
Az elso par napot Szabrieknal toltottuk, mentunk tengerpartra bicozni (mert mi mas job 12 ora repules utan?), csavarogni Santa Monican, aztan persze Disney Landbe, mert az a legboldogabb hely a vilagon :) Utana eljottunk “haza” miutan a hostjaim leleptek Mexicoba, es ures volt a haz. Persze a tengerparton vezettem haza, es utkozben megalltunk Malibun, mert az kotelezo! Itthon vegre hagytam egy kicsit pihenni a gyerekeket, de csak egy delutan erejeig, ugyanis masnap delelott indultunk A Roadtrip-re.
Csutortok reggel volt, es szar ido. Egyszeruen csak szar. Kicsit rosszul esett, szemelyes sertesnek vettem, hogy ugyan aprilis kozepen, hogy mereszel az anyatermeszet ilyen szornyuseget elkovetni ellenem, hogy nincs verofenyes napsutes egesz hetvegen, amig mi uton vagyunk?! De tuleltuk. Szoval csutortok reggel elindultunk Westlakebol es autopalyan vezettunk jo 5 orat Monterey-be, ami egy kis kikotovaros kozep Californiaban. Ott toltottunk egy ejszakat, setalgattunk a kodos, nyalkas, hidegben, ettunk csodert (clam chowder), meg persze kerestunk geoladakat is. Az egesz roadtrip lenyege az volt, hogy megmutassam kiccsaladnak a vilag egyik legszebb utvonalat, a Pacific Coast Highway-en vezetve Monterey-tol hazaig, balna es delfin meg foka kukkolassal, meg strandolassal es napozassal. A baki a tervben annyi volt, hogy nem tudom kontrolalni az idojarast, es sajnos majdnem vegig rossz ido volt. Se strandolas, se balnak :( Egy ponton ott ultunk az egyik leghiresebb balna kukkolo etterem teraszan, forro kakaot meg alma cidert szurcsolve, es ugyan balnaknak nyoma sem volt, meg a nyamvadt kakon sem volt fahej, megis szuper jo erzes volt legalabb a csaladom egy kis reszevel megosztani ezt az elmenyt. Es asszem nekik is tetszett! A masodik nap vegen San Simeon-ban szalltunk meg, ami arrol hires, hogy a varos szelenel levo feher homokos part surun lakott elefant fokak altal. Legalabb azokat lattunk este egy kiados vacsi elott, majd bevetettuk magunkat az ejszakai geoladazasba, es aztan a hotel spa-ba ;) Masnap reggel koran utra keltunk - miutan megkuzdottunk egy ausztral (kezilabda?) csapattal a reggelinkert - hogy Santa Barbaraban csatlakozzunk Szabriekhoz, aki a baratnojevel egy 10 merfoldes, borkostolos futoversenyen vett reszt. A helyzet ironiaja, hogy az utolso napra gyonyoru ido lett, sot, lattunk balnat es delfint is Santa Barbaran. Mindennek ellenere, en iszonyatosan elveztem a hetveget, es naagyon orulok, hogy ezt is kipipalhatom a bucket list-en. Kovetkezo nap, Husvet Vasarnap leven, Szabriekkal talalkoztunk a California Poppy Reserve-ben, ami egy hatalmas pipacsmezo kb. a sivatag kozepen. Ott piknikeztunk, majd nagyot setaltunk, es aztan Szabrieknal toltottuk az estet, tojassal, sonkaval, borral, sorrel meg persze az elmaradhatatlan Yatzee partyval. Hetfon beiktattunk meg egy laza delelotti shoppingolast es ebedet a 3rd Street-en, es aztan sajnos eljott a bucsu ideje, tul hamar! Egyszer csak ott talaltam magam a repteren, az indulasi terminalon, es nem tetszett a szitu. Nem akartam elengedni meg oket, es valahol veluk is akartam volna menni. A repter mostanaban a fraszt hozza ram...
Ugyan mar csak alig tobb, mint egy honapom van hatra, az ido hol tul gyorsan megy, hol ugy erzem, egy- egy napnak soha nem lesz vege; ami legjobb esetben is zavaro, de inkabb borzaszto idegesito. Egy reszem alig varja, hogy haza erjek, a masik (joval nagyobb) resz nem akar menni. Ket vilag kozott lebes, nem egyszeru. Egyesek szerint oktober 1-en mar ujra itt leszek. En nem akarok elhamarkodott kijelenteseket meg csak gondolni sem, de Malibu oktoberben…. Hmm... Majd meglatjuk ;)
