Hoppacska, ez azt hiszem egy honapja volt.
Na, ize, bocsi...Gondoltam nem ismetelgetem magam allando jelleggel, es majd irok, ha tortenik valami erdekes. Aztan eltelt ket het, es tudtam hogy lesz egy nagy durranas majus elso hetvegejen, es ugy dontottem, majd az utan irok. Eredetileg az lett volna a nagy durranas, hogy a szulok lelepnek egesz hetvegere, es en pedig itt maradok a harom gyerkoccel eyedul, ket ejszakara. A vegkifejlet pedig az lett, hogy a szulok elvittek a ket kicsit magukkal, en pedig Santa Monicara "menekultem" a nagylannyal. A tervek azert valtoztak meg ilyen gyokeresen, mert nem messze tolunk indult egy bozottuz csutortok reggel. Pentek delutanig semmi extra nem erintett minket, akkor aztan felhivott az anyuka, hogy talan haza kene jonnom, mert elkezdtek evakualni a szomszedsagot. Mindenfele panik nelkul elindultam haza, se zuhany, semmi, kozben gondolkoztam, hogy miket pakoljak gyorsan ossze. En ertem eloszor haza, anyuka a suliban volt a gyerekekert. Gyorsan osszepakoltam a legfontosabb cuccaimat, ami nem is olyan egyszeru, mint gondoltam. Mivel minden "szemelyes targyam" otthon hagytam, csak az itteni csetreszeimmel van tele a szoba, szoval minden kis apro emlek az elmult nyolc honaprol! Egy-ket dolgot nehez szivvel hagytam itt, de sajnos korlatolt helyem volt csak pakolni. Mire a tobbiek haza ertek, mar kesz is voltam, segitettem a gyerekeknek is osszeszedni a cuccaikat, aztan mindenki csak ult, es vartunk. Doglottunk a tv elott, a felnottek a hiradot neztek, ahol folyamatos kozvetites ment a tuzrol, a gyerekeknek beraktunk valami meset, hogy lefoglalja oket. Szerintem meg elveztek is, mert amugy nem nagyon neznek tv-t, az nekik jutalom szamba megy, es pizzat ettunk, meg fagyit, es meg egy kis kolat is ihattak, ami meg plana nagy dolog. Mi csak vartunk a tuzoltokra, hogy jojjenek evakualni minket. Szerencsere nem jottek, szoval nem voltunk nagy veszelyben, de a fust annyira erezheto volt, hogy mikor kimentunk a hazbol, olyan erzes volt, minta egy gozkamraba mentel volna be, csak eppen fust szagod volt. A szulok ugy dontottek a fust miatt, hogy indulunk. Megpakoltuk a harom autot, es szepen konvojban elindultunk....a starbucksba :) Vicces volt, szinte minden ismeros ott gyulekezett, mindenki latolgatta az eselyeket, hova lehetne menni, mit kene csinalni. A mi csapatunkban is megszuletett a nagy dontes, a szulok viszik a gyerekeket magukkal. En donthettem, hogy megyek vagy maradok, es inkabb maradtam. A nagylany akkor kitalalta, hogy nem maradhatna e inakbb o is, mert nincs hangulata a tobbiekkel menni. Mondtam, hogy persze, maradhat, megyunk Santa Monicara, Sabiek lakasara, buli lesz. Hat az is volt, jo kis "csajos" hetveget csaptunk. Komolyan jol ereztem magam, volt popcorn eves, sok film nezes, milkshake es sultkrumpli, mentunk strandolni, meg kavezoba reggelizni. Aztan vasarnap delutan kaptuk a hireket, hogy minden tiszta, visszajohetunk. Azota minden megint a regi, annyi kivetellel, hogy az anyuka unokaoccse itt van latogatoban egy baratjaval, es jovo heten jon egy masik unokaoccs egy baratjaval, szoval kicsit zsufolt lesz a haz, azt hiszem.
Nyarra is megvannak mar a nagy tervek, juni kozepen repulunk europaba! Mar alig varom, jo kalandos lesz, sok programmal, meg utazassal. Egyre jobban varom, hogy mehessek haza, de azert orulok, hogy szeptemberben johetek vissza!
Meg azt nem tudom, hogy mit csinalok majd, ha lejart a masodik ev, de meg raerek kitalalni azt hiszem.
Na, most megyek alukalni, sok puszi mindenkinek, sok sikert az erettsegin, meg ilyenek :)
