Tudom, tudom...
De egyet feltoltottem meg tavalyrol! December eleje ota orizgettem a bejegyzest, es annyira nem voltam kepes, hogy feltoltsem. Igyekszem jova tenni. Amint mar leirtam korabban is, es az ev mas, mint az elozo volt! Teljes mertekben kialakult a napi rutin, az ujdonsagok mar inkabb csak aprosagokban jelentkeznek, mar nem lebegek rozsaszin felhocskeken. Plusz az lemult ket honap kenyszerpihenoje a boxolas alol sem tett jot, es az altalanos hangulat kisebb-nagyobb megszakitasokkal komor/passziv agressziv/erdektelen volt. Na, de mult heten elkezdtem szepen lassan futogatni (csak fel merfoldeket), voltam boxolni, meg amugy is, egesz heten 28 fok van, szoval nincs semmi okom tovabbra is lehangoltnak maradni!
December eleje ota persze ott voltak az unnepek: A Vilag Legjobb Keresztanyukaja and Co.-nak koszonhetoen csudiszuper ket het volt! 23-an indultunk Las Vegasba, ahonann tobb kirandulast is ejtettunk: Hoover Dam, Death Valley, Grand Canyon. Maga Las Vegas is szuper erdekes volt, szamomra szinte felfoghatatlan a varos, csak szallodak, kaszinok, boltok es ettermek mindenhol! Komolyan, eszveszto! Kaszinoztunk, jokat ettunk meg persze ittunk, hatalmas Activity es Yahtzee partikkal, medencevel es jakuzzival kiegeszitve. Az osszes kirandulas is mind nagyon-nagyon-nagyon jo volt, de talan a kedvencem a Grand Canyon lenne, mert csak egy 'nagy godor', de megis eszmeletlen szep! Vegasbol 28-an mentunk vissza Santa Monicara. Az ev utolso napjait pihenessel toltottuk, es persze keszulodessel a szilveszteri bulira! Dekoraltunk, jatekokat terveztunk es Sabi osszeallitotta a menut a vendegek kozremukodesevel, amiben volt olaszos padlizsankrem, tatar beefsteak, kecskesajtos-parmai sonkas kosarkak, es persze a desszert: csokifondu gyumolcsokkel, garnelarakkal, 'turorudi' fagyigolyokkal, baconnel, es jalapeno paprikaval, ami meglepoen finom etcsokiba martva! Szilveszter utan jott a szulinapom, amit szinten Santa Monican toltottem. Esti mozizassal es finom vacsival, meg pezsgovel es gyumolcstortaval. Amibol alig ettunk, mert szepen sorban mindenki ledontott egy gyomor-influenza szeruseg, egy-egy napos csuszassal. Szoval a szabadsagom utolso napjait kicsi szenvedessel toltottem, de szerencsere mindenki hamar tul esett a dolgon!
Vegulis januar 6-an jottem vissza Sherwood-ba, ami a gyerekeknek az elso sulinap volt, igy mentem is Camillat felvenni delutan. Azert elotte meg megcsodaltam a szulinapi ajandekaimat, amik a szobamban vartak ram! Emlitettem mar, hogy el vagyok itt kenyeztetve? Azota persze minden megint a regi, en visszamentem edzeni, stb.
Na hat persze ez sem ma volt..
Azota eltelt majdnem egy honap, ami alatt bamulatos modon nekem nem sikerult befejeznem egy teljes bejegyzest!
Hat, mostmar aztan eleg legyen! Az elozo sor ota eltelt meg egy het..kezd rohejesse valni a szituacio, szoval, most nagy levegot veszek, es befejezem!
Most mar ket honap eltelt az uj evbol, es az esemenyek zajlanak boven! Februar elejen volt 10 nap szabadsagom, amit Clevelandben tolottem, Szabi noverenel Szilvianal. Egy hetvegen pedig Washington, D.C.-ben latogattunk rokonokat. Az egeszet borzasztoan elveztem, egy teljesen uj nezopontbol tudtam megfigyelni az allamok egy ujabb reszet, ami gyokeresen mas, mint del california. Volt is reszem egy kis kultur sokkban, es ujra radobbentem, hogy mennyivel rosszabbul is alakulhattak volna a dolgaim itt, ha egy masik allamba kerulok, egy masik csaladhoz! Ezen kivul sok erdekes programot csinaltunk: D.C.-ben varosnezes, U.S. Capitol, Georgtown, muzeumok. Egy napot Mount Vernon-ban toltottunk, Georg Washington hazaban, ami azon kivul, hogy gyonyoru helyen van, sok erdekesseget is bemutat az akkori idokrol, es az USA tortenelmerol. Clevelandben tobbek kozott sort kostoltunk, toboggan-csuszdaztunk (nagy szanko egy jegpalyan, amit leloknek egy iszonyu felelmetes leejton = banzaaaj!!), jazz koncertre mentunk, es egy napot Szilviaval toltottem a munkahelyen, a Cleveland Clinic-en, ami az egyik legnagyobb es fejletteb korhaz USA szerte. Szoval az egesz nap elment kb azzal, hogy korbejartuk az egesz epuletet, lenyugozoen szep, mint egy muzeum, a legcsunyabb,-regibb,-elhagyatottabb resz is jobban nez ki, mint a Petz...na mindegy, tudom, nem lehet osszehasonlitani a kettot. Az utolso napon elvezettunk a Niagara vizeseshez. Na, hat ha valami elkepesztoen gyonyoru telen, akkor ez az!! Nem tudtam betelni a latvannyal, es az egesz hangulattal. Olyan volt, mint egy 'winter wonderland', derekig ero hoval, jeggel, es a csobogo vizesessel! Kepek a facebookon lesznek nemsokara...igerem!
Miutan visszajottem, meg ket napot Szabieknal voltam Santa Monican es vasarnap delutan a Will Rogers State Parkba latogattunk, ahol setaltunk egy nagyot, ami kulonosen jol esett az egesz napos repulon ules utan! Kedden delutan kellett ujra munkaba allnom, de sajnos par ora utan kidoltem, es amit eloszor egy kis gyomorrontasnak hittem (abbol kiindulva, hogy zoldteas jegkremet reggeliztem), negy napig tarto gyomor-influenzaba fordult, igy egesz heten csak fekudtem, es erosen probaltam nem kiszaradni. Szerencsere pentekre mar helyre alltam, ami tokeletes idozites volt, ugyanis a host apukam szulei este erkeztek Angliabol, es velunk lesznek meg ket hetig.
Szoval, most, hogy a nagyszulok itt vannak, es a mostoham szavaival elve "felnottes dolgokat szeretnenek csinalni", kicsit tobbet dolgozom, de nem is annyira banom. Orulok, ha van mit csinalni, elvezem a joves-menest. Innentol kezdve pedig sok minden fog tortenni, teljesen be vagyunk tablazva egeszen nyarig, aztan mar koltozhetunk is haza! Marcius elejen jon a host apuka occse a baratnojevel, aztan a mostohaim elmennek negy napra Utah allamba, utana en megyek Vegasba egy au pair kurzusra, hogy meglegyen a szukseges kreditem. Aprilisban elvileg noverem jon latogatoba a ferjevel (??ugye??), a gyerekeknek tavaszi szunet lesz, es valoszinuleg mexicoba mennek majd egy hetre. Majusban mar lassan el kell kezdenem atnezni a gyerekek ruhait es jatekait anyukaval kozosen, hogy mit lehet kidobni/elajandekozni, es persze nekem a sajat szobamat is ossze kell pakolnom. Juniusban, miutan vege a sulinak, meg itt maradunk egy kicsit, hogy mindenki el tudtjon koszonni a barataitol, es elvileg en junius veges elrepulok a gyerekekkel New York-ba, ahol a nagyszulokkel lesznek par napig, en pedig onnan repulok majd haza. Furcsa, hogy mennyire valtozekonyak az erzeseimmel a hazamenetellel kapcsolatban. Egy nap alig varom, hogy uton lehessek, a kovetkezon nem akarok hazamenni egyaltalan. Gondolom ez normalis valamennyire.
Hat ugy nez ki, ket honap alatt befejeztem egy teljes blog bejegyzest! Hurra en! Nem tudom, mikor irok legkozelebb, ugyhogy nem is igerek semmit.
Puszi/pacsi
