"California waiting"

Sziasztok újra!

Mint kiderült, többen olvassátok ezt, mint gondoltam...Örülök, hogy megoszthatom veletek mindezt a sok csodát, amin keresztül megyek, mert ez tényleg olyan, mint egy mese.

Szóval Malibu óta - ami szombaton volt - történt egy-két dolog. Vasárnap délelőtt vezetni voltam a hostmamámmal csak a környéken, hogy legyen valami fogalmam az egészről, aztán kimerészkedtem 'az útra' is. Egész jól ment, nincs sok gond az automata Golfommal (igen, az enyém). :-P

Vezetés után bicó túrára indultunk az apukával és a kissráccal, Konraddal egészen be a városba. Az anyuka és a kislány, Maria kocsival mentek a városig, és ott pattantak bicóra. Camilla, a nagyobbik lány play-daten volt egy barátnőjénél. Mi a starbucksnál találkoztunk a többiekkel és ott ebédeltünk. Visszafelé ketten jöttünk az apukával, Konrad kocsival ment az anyukájával. Egyenesen a medencéhez mentünk a country club-ba, hogy lehűtsük magunkat, ugyanis 37 celsius volt!!! ki az az őrült, aki ilyen időben biciklizik?! hát mi...de a medence elhozta a megváltást. Este nagyon hamar kidőltem, kicsit elkapott egy megfázás szerű dolog is, ami végigmegy szépen lassan az egész családon.

Hétfő reggel Maria lázasan ébredt, ezért nem ment iskolába. Én viszont igen. Angol tanfolyamra. Tényleg :) Már reggel én vittem a gyerekek iskolába, utána pedig az anyukával együtt mentünk az én sulimba, de én vezettem. Őrületesen unalmas volt, és naaaagyon hideg, mert ezek az őrült amcsik egyfolytában maxon járatják a légkondit. Azt hittem nem élem túl. De túléltem. Hazafelé is én vezettem, egészen a bankig, ahol megnyitottuk a bakszámlámat, meg kaptam bankkártyát, egyúttal az első zsebpénzemet is megkaptam. Minden hétfőn kapok "fizut", ami tök jó. Már holnap el fogom költeni a nagyját, ugyanis fényképezőt akarok venni, mert a telefonnal készült képekkel nem vagyok kibékülve, és ezek az emlékek egy életre szólnának, ugyebár..

Ma reggel az apuka vitte a gyerekeket suliba, Maria megint itthon maradt, mert még volt egy kis hőemelkedése. Délelőtt igazából csak a házban piszmogtunk, megmutatott Claudia mindent, ami az én dolgom reggelente. Igazán semmiség az egész. Megágyazni a gyerekek után, bepakolni a mosogató gépet, elpakolni a gyerkőcök tiszta ruháit, rendet rakni a szobáikban. Utána átvettük a szükséges papírmunkát, ami az ügynökségnek kell, meg elintéztünk mindent, amit csak tudtunk a social securitym nélkül.  Ebédre Claudiának találkozója volt, szóval én itthon maradtam Mariaval és cupcake-et sütöttünk (ÉLESZTŐVEL) nem, nem, csak viccelek. Kiöntöttük a doboz tartalmát egy tálba, adtunk hozzá vizet, olajat meg tojást, összekevertük, ment a formákba és a sütőbe. well done! csoda csokis cupcake-k lettek! Mikor ezzel végeztünk, elmentünk a két nagyobbikért suliba. A suli előtt találkoztunk Caludiával, és együtt bementünk a bookfair-re, ami igazából egy könyvesbolt, amit a 'multi purpose room'-ban alakítottak ki ideiglenesen, és az ott vásárolt könyvek ára a suli javára megy. Tök jó, mert én is kaptam egy könyvet, Harry Potter első rész angolul :) Délután játszottunk teadélutánosat a cupcake-ekkel. Szuper volt! Claudia elvitte Konradot úszóedzésre, Maria meg vele ment, szóval ketten maradtam Camillaval, aki igazán rendes nagylány, csendben csinálta a háziját. Mikor a többiek visszaértek, gyorsan nekiláttunk mindent előkészíteni a vacsihoz, hogy minél előbb ágyba tehessük őket. Vacsi után meglátogatott a koordinátorom, aki egy kedves idősebb lady angliából és havonta lesznek találkozóink több au pair-rel együtt, köztük egy magyar lánnyal Évával is. Még nem találkoztam velük, de mint kiderült, Éva nagyon közel lakik Szabriékhoz, akik ezen a hétvégén látogatok meg! Szóval talán Évával is tudok találkozni a hétvégén. Holnap megint suli, most egyedül megyek, totálisan egyedül, és csak háromra kell hazaérnem, ami tök jó, mert a sulinak negyed1kor van vége, így lesz időm fényképezőt venni, meg kicsit felfedezni a környéket. Most megcsinálom a házit, és zuhanok az ágyba!

Puszillak benneteket!

Hellosziasztok Otthoniak!

Szóval tegnap reggel együtt reggelizett a család, ami általában így van minden reggel, mert ilyenkor még itthon van Georg, az apuka, és fontos nekik, hogy együtt egyenek. És nem akárhogy esznek ám reggelit..mindenkinek fel kell öltözni, nincs pizsiben reggelizés, még a gyerekeknek sem! Mire a gyerekek felkelnek és Georg elkészül, mi Claudiával előkészítünk mindent, terített asztal, gyertyák és a beépített hangszórókból Mozart szól halkan.

Reggeli után elvittük a gyerekeket iskolába. Mariát be kellett kísérni, mert ő még kicsi, és a terem előtt meg kell várni, amíg a tanár kijön értük 8:45kor. Hát ez az iskola nem olyan, mint otthon. Mindenki összevissza rohangál, tréningruhás starbucks kávés pohárral álldogáló anyukák, ja és alapvetően a parkoló tömve SUV-kel, minden márka, amire gondolni tudsz, és még több is. A nagyobbak egyedül mennek a teremhez.

A suli után Georg elvitt Claudiát és engem a WV szervízbe, ahol a Golf-om volt átvizsgáláson. Felvettük a kocsit, és Tousand Oaks-ba mentünk konektor átalakítóért, amit nem kaptunk, mert csak olyan volt nekik, ami amerikai dugót alakít át...szóval rendeltünk egyet az amazonról. Innen elmentünk a közeli suliba, ahol tartanak TOUFEL felkészítő kurzust, ami egy nemzetközi nyelvvizsga, és már hétfőn kezdem a "sulit". Ezután visszajöttünk Westlake-be és próbáltunk bankszámlát nyitni, de persze nem volt nálam útlevél, és amíg nincs social security számom, addig az útlevél nélkül gyakorlatilag nem ismernek el emberi lénynek. Ebédeltünk egy szuper egészséges helyen, ami tömve volt, de nem véletlenül, a "helyi kedvenc" szendvics nagyon finom volt, csírával és avokádóval, taco csipsszel és salátával körítve. Ebéd után nyilvánvaló starbucks jött, első alkalom nekem, de azonnal megértettem a nagy felhajtást, mert tényleg jó cucc. Még egy-két apróságot elintéztünk, aztán elmentünk a gyerekekért az iskolába. Két plusz gyerek is lett délutánra, mert a nagyoknak 'play date' volt. A kicsi Maria velem játszott délután iskolásat, és én lettem a legjobb gyerek a suliban! milyen nagyszerű, nem?

Később elmentünk az összes gyerekkel a Club-ba a medencéhez hogy kicsit elfáradjanak. Vacsira BBQ volt, steak, mindennek, ami jár, saláta, zöldség, krumpli, főtt kukorica. Persze kint ettünk, gyertyafény megint, lájtos popzene a hangszóróból, ami kint is beépített..Én úúgy ,de úúúúúúúgy elfáradtam, hogy még, ezért nem is írtam tegnap este.

Ma reggel később keltünk, mert nem volt suli és nem kellett előkészíteni a reggelit, mert Malibu beach-re mentünk és ott ettünk reggelit a parton. Én french toast-ot választottam, ami olyan bundáskenyér, amit megszórnak fahéjjal, és olvasztott sós vajat kennek rá, utána pedig juharszirupba tunkolják. Gondolom ezzel mindenki tisztában volt, de azért leírtam. Nagyooonjóóóóó. Malibun maradtunk egész délelőtt. Ebédre jöttünk haza, ami itt ugye nagyon laza, sajtos melegszendvics kecskesajtos salátával, sok zöldséggel és szőlővel. Utána mindenki lazult egy kicsit, és megint a medencéhez mentünk. Ott is maradtunk egész estig, és ott vacsoráztunk a Club-ban. Ma is kifáradtam, plusz szerintem kicsi napszúrásom is van..hát igen, itt nem az a nap süt, mint otthon.

Puszillak titeket, mindenki vigyázzon magára!

Megérkeztem!!!

Persze nem csak ilyen egyszerűen idecsöppentem Ferihegyről...

Az úgy volt....Hétfőn, három óra repülés után megérkeztem Londonba, ahol négy órát kellett várnom a következő gépre. A következő géppel tíz órát repültünk egész Washingtonig. Helyi idő szerint hatkor érkeztem a Dulles International Airportra, ami őrült egy hely.

Innen SuperShuttle busszal mentem a hotelbe, ami vicces, mert 5 idegen emberrel ültem egy kocsiban, egy kifejezetten morcos afro-amerikai sofőrrel, de én vigyorogtam, mint a vadalma, hiszen ez mégiscsak Washington!

A hotel olyan igazi amerikai cucc volt, d semmi nagyon különleges. Alig láttam már ki a fejemből, szóval viszonylag gyorsan elaludtam (fél9 körül). Fél 10kor arra keltem, hogy megjött a szobatársam, Jessica, németországból. Szerintem a frászt hoztam rá, amilyen fejem volt :D

Kedden reggel, minden lány (összesen 16an) összeült a közös reggelire a 'tanárunkkal', aki igazából az au-pair ügynökség központi koordinátora. Nagyon aranyos, idősödő 'hölgy', Chris. Egész nap orientálódtunk, aztán 3kor neki indultunk Washington D.C.-nek, mind a 16an. Nem vicces. Mint egy osztálykirándulás. A vége az lett, hogy csoportokra bomlottunk. De D.C....öregem, nagyon durva hely. Voltunk a Mall-on, ahol a U.S. Capitol van (ami NEM a Fehér Ház, bár fehér ez is), meg a Nemzeti Természettudományi Múzeum, és a Nemzeti Amerikai Történelem Múzeum. Sajnos ezek már zárva voltak, szóval továbbléptünk a Monument-ekhez. Washingot és Lincoln Monument, nagyon szuper helyek, mint a filmekben, tényleg. Ezek után az igazi Fehér Házat néztük meg, ami szép, szép, de igazából tényleg csak egy fehér ház...Ez körülbelül három órás séta volt, szóval, mire vissza metróztunk a hotelhez, gyorsan ettünk a subway-ben, már nagyon fáradtak voltunk. A hotelban gyors skype haza, aztán alvás.

Szerda reggel megint összegyűltünk reggelizni, utána pedig elsősegély és életmentő tréningen vettünk részt, csináltunk egy csomó vicces gyakorlatot, vizsgát kellett írni az anyagból, a nap végén, pedig megkaptuk a hivatásos elsősegély-nyújtó kártyát. Ezzel kábé 3kor végeztün, és már indultunk is vissza a múzeumokba, mert tényleg nagyon be akartunk jutni. Sikerült is, de nagyon kevés időnk volt, csak végigrohantunk, ahol tudtunk, de így is hihetetlen helyek! Mikor kitessékeltek minket a kedves biztonsági őr hölgyek, elindultunk Georgetown-ba, ami D.C egyik külterülete, és itt van a Georgetown Egyetem is (nagyon meglepő,mi?), ami nagyon gyönyörű, olyan, mint  a Roxfort! Komolyan. Bementem...és tényleg olyan! Szuper vacsoránk volt a Jonny Rockets-ben, ami olyan tipikus amerikai retro hely, nagy poszterekkel és eredeti hamburgerrel, meg zenegéppel és milkshake-kel. Megint nem kellett altató, mire vissza értünk, plusz még a bőröndjeinket is össze kellett pakolnunk, mert másnak, azaz ma reggel el kellett hagyni a szobát, úgy rendesen, bőröndöstől.

Ma csak délig volt orientáció, alapvető dolgokról, aztán taxik vittek minket a reptérre. Mindenkinek itt kellett várnia  a repcsijére, nekem még szerencsém volt, a 3:45kor induló géppel, volt akinek 5 után volt gépe. 

Innen újabb 5 és fél óra repülés következett, ami naaagyon naaaagyon unalmas volt, és szörnyen hideg! ( azt hiszed, hogy: áá, meleg van, rövidnaciban repülök, az jó lesz...NEM LESZ JÓ!) Mikor a repülő elkezdett ereszkedni Los Angeles fölött, olyan voltam, mint a gyerekek, az orrom szétnyomódott az ablakon, és csak tátottam a számat. Állati nagy! És olyan...hihetetlen, hogy itt vagyok! Még mindig nem fogtam fel, szerintem nem is fogom egy darabig. A Host Mamám jött értem, Claudia, az 5éves kislánnyal Mariával. Nagyon aranyosak voltak, és kedvesek. Kábé egy és fél órát jöttünk Westlake Village-ig, ahol igazából lakom (!). Itt találkoztam az apukával, aki szintén nagyon aranyos. Pizzát rendeltünk vacsira a Country Club-ból..ami wow..most komolyan? Country Club? És ráadásul ez bent van a "lakótelepen" ami egy kovácsoltvas kerítéssel körbevett Lila-akác köz gyakorlatilag, amit sorompóval és őrrel védenek.

Most pedig,az új ágyamban fekszem, az új szobámban, amihez van privát fürdőszoba is. Nagyon álmos vagyok, mert a remegéstől nem tudtam aludni a gépen, és holnap 6kor kelek, mert Claudiával együtt elkészítem a gyerekek reggelijét, és elvisszük őket iskolába.

Puszi/Pacsi mindenkinek!

Kedves Ismerőseim, Barátaim, Család meg mindenki!

Sokaknak megígértem, hogy majd írok egy blogot, mert nem akarom kismilliószor elmesélni mindig, hogy éppen mi is történt, hogy érzem magam, stb. Gondoltam a búcsúzkodást is "letudom" ilyenformán...akitől tudtam, azért elköszöntem személyesen is, remélem senki nem érzi bántónak, ha esetleg kimaradt a szaknévsorból, vagy ő vagy én, vagy a sors nem akarta, hogy találkozzunk.

Szóval sziasztok! 8)

bazinga!

Azért nem szabadultok ilyen könnyen, ha már hajlandóak vagytok elolvasni a firkálmányomat!

Akikkel valamilyen formában kommunikáltam az utóbbi napokban, szinte mindenkinek az első dolga volt megbizonyosodni róla, hogy bizony be vagyok tojva. Hát igen. Helyes megállapítás. AMERIKA, te jó ég! valami ilyesmit érzek. Megállás nélkül pörög az agyam, mit vigyek, mit ne vigyek, elintéztem-e mindent, amit kellett/akartam. Hogyan jutok majd el a reptérről a szállodába? Nemrég láttam a 'taken'-t, szóval, nem szállok egy taxiba egy idegennel, eddig oké, de azért Washingtonban nem garantálom, hogy nem tévedek el...

És ha már ott vagyok a szállodában, hogy fogok megszólalni angolul? Nem beszéltem már hónapok óta, lehet, hogy el is felejtettem, nem?!

Szóval, összegezve: igen, most nagyon izgulok. Nem, nem félek a hosszú repülőúttól, mert az még a legkisebb dolog, amivel meg kell birkóznom az elkövetkező napokban. Nem, NEM akarok inkább itthon maradni! Igen, nagyon fog hiányozni mindenki! Szó szerint mindenki! Meg az elmúlt hét hónap, amiből sok erőt fogok majd meríteni mostanában.

Puszi mindenkinek!